Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban

ellenben úgy vélik, hogy Belzebulnak, a démonok fejedelmének segítségével végzi az ördögűzést. Hasonló ellentét figyelhető meg a templom megtisztítását követő jelenet- ben (21,14-17), amely csak Máténál olvasható: Jézus a templomban vakokat és sán- tákat gyógyít meg, s erre gyermekek köszöntik őt: ״Hozsanna Dávid fiának!". A fari- zeusok azonban itt is nemtetszésüknek adnak hangot (21,16). Világos az ellentét: azok, akiket a környezetük semmibe vesz, segélykérésükkel vagy köszöntésükkel Dá- vid fiának ismerik el Jézust, a farizeusok viszont radikálisan elzárkóznak, mert nekik más a felfogásuk Dávid fiáról és a Messiásról. Számukra Jézus messiási igénye bot- rány és a gúny tárgya. Nem véletlen, hogy a nép vezetői a keresztre feszítéskor éppen mint ״Izrael királyát" gúnyolják Jézust (27,27.31). Ugyanakkor arra is felfigyelhe- tünk, hogy Máté a zsidó vezetőket gyakran vakokként, illetve ״vakok vezetőiként" mutatja be (vö. 15,14; 23,16.19.24.26). A vezetők azzal, hogy elutasítják a vakságot és más betegségeket gyógyító Jézust, saját lelki vakságukról tesznek tanúbizonyságot.

Jézus messiásvoltának Máté-féle értelmezése a Jeruzsálembe való bevonulás jelene- tében (21,1-11) is jól látható. Ennek van párhuzama Márk evangéliumában, s a mes- siási jelleg ott is nyüvánvaló. Ám kifejezetten nem szerepel benne messiási cím. Márk- nál a tömeg ebben a formában köszönti Jézust: ״Hozsanna! Áldott aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely, íme, eljön! Hozsanna a magas- ságban!" (Mk 11,10). Máténál ellenben így hangzik a köszöntés: ״Hozsanna Dávid fi- ának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (Mt 21,9). A szamár háton történő bevonulással kapcsolatban pedig az evangélista a Zak 9,9 jövendölését idézi, amelyet a szokásos, beteljesedést meghirdető formulával vezet be: ״Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: Mondjátok Sión leá- nyának : íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teher- hordó állat fián" (21,5). Máté értelmezésében tehát Jézus a Messiás-király, aki azon- ban nem harcos uralkodóként, hanem Isten szelíd követeként munkálja a kiengeszte- lődést és a békét.

2. Isten Fia

Márk kulcsszövegei Máténál is megtalálhatók: az Atya szózata a megkeresztelkedés (3,17) és a színeváltozás( 17,5) jeleneteiben, a gonosz szőlőművesekről szóló példabe- széd (21,33-41) és a pogány százados hitvallása. Sőt olyan Márktól átvett szövegek is vannak, amelyekbe az evangélista szerkesztői kiegészítésként iktatta be az Isten Fia fenségeimet. Péter hitvallása Máténál így hangzik: ״Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (16,16). A vízenjárásról szóló elbeszélés végén pedig a tanítványok közösségének a hitvallása olvasható: ״Valóban Isten Fia vagy" (14,33).

A könyv első mondatában nem szerepel a megnevezés, de a bevezetés szerepét be- töltő gyermekségevangéliumból világossá válik, hogy Máté - Márkhoz hasonlóan - könyve elejétől kezdve Isten Fiaként állítja az olvasók elé Jézust. Mária gyermeke a Szentiélektől fogantatott, vagyis igazi eredete Istenben van.32 Emellett ő az Emmánuel,

32 A Szentlélektől való (szűzi) fogantatáshoz vö. BROWN, The Birth, 517-531: LIPTAY - RÓZSA, Krisztus Jézus született, 77-83; GNILKA, J., Das Matthäusevangelium I, Freiburg 19882, 22-32; SESBOÜÉ, B., Krisztus pedagógiája, Budapest 1997, 199-221; GRELOT, Jésus de Nazareth II, 466- 471.

23