Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
vánosan hirdeti Jézus istenfiúságát. Jézusról tehát csak az tud hitelre méltóan tanús- kodni, aki a szenvedésnek is tanúja volt. Aki csak a csodák vagy a dicsőséges epifáni- ák alapján beszélne róla, egyoldalúan közelítené meg személyét és működését. Csak a kereszthalál és a hozzá szorosan kapcsolódó feltámadás által tárul fel annak a hitval- lásnak igazi értelme, hogy Jézus a Messiás és az Isten Fia.24 II. Máté evangéliuma Az evangélium szerzője forrásként használta fel Márk evangéliumát, de más fórrá- sok is rendelkezésre álltak: a Beszédgyűjtemény (Jézus mondásainak gyűjteménye, melynek rövidítése: Q), valamint önálló hagyományok. A nyilvános működés bemu- tatásánál az evangélista alapvetően Márk menetét követte, s ezért itt is lehetséges a két nagy részre való felosztás: 4,17-16,20 és 16,21-28,20.25 Ám tagadhatatlan, hogy Máté sokszor átcsoportosította és más forrásokból vett részletekkel kiegészítette Márk anyagát.26 Az evangélium szerkezetét tekintve a nagy beszédek is meghatározó jelen- tőségűek. Az evangélista ugyanis a Beszédgyűjteményből (Q) és az egyéni forrásokból (vagy hagyományokból) vett jézusi mondásokat általában műfaj és mondanivaló szempontjából csoportosította, s öt nagy beszédegységbe foglalta: hegyi beszéd (5-7. fej.); missziós beszéd (10. fej.); példabeszédek (13,1-53); egyházi beszéd (18. fej.); esz- katológikus beszéd (24-25. fej.).27 Máténál tehát a gyógyító tevékenység mellett a ta- nítói tevékenység is igen hangsúlyos. Az evangélista teológiai koncepcióját tekintve két szempontot emelünk ki. Egyrész- ről az Ószövetséggel való kapcsolat jelentős. Jézus úgy jelenik meg, mint aki tanítá- sával teljessé teszi Istennek az Ószövetségben kinyilvánított akaratát: ״Ne gondoljá- tok, hogy feloldani jöttem a törvényt vagy a prófétákat, nem feloldani jöttem, hanem beteljesíteni" (5,17). De Jézus működése is szoros kapcsolatban áll az Ószövetséggel. Köztudott, hogy Máté Jézus életének fontosabb mozzanatainál visszautal az Ószövet- ségre, mégpedig ezzel a sztereotip formulával: ״Mindez azért történt, hogy beteljesed24 A hallgatási parancsok és más sajátosságok (pl. a tanítványok értetlensége) alapján állította fel a század elején WREDE, W. német biblikus a ״messiási titok" tézisét (Das Messiasgeheimnis in den Evangelien. Zugleich ein Beitrag zum Verständnis des Markusevangeliums, Göttingen, 1901). E szerint földi működése folyamán Jézus nem tartotta magát Messiásnak, s a tanítványokban sem volt ilyen jellegű várakozás. A Jézus messiásvoltába vetett hit csak húsvét után alakult ki. A húsvét előtti és a húsvét utáni elgondolások közötti feszültség feloldására született meg a ״messiási titok" képzete: Jézus vallotta ugyan messiásvoltát, de mindent megtett azért, hogy kiléte titokban maradjon. Wrede tézisét manapság általában elutasítják. A hallgatási parancsok és a ״messiási titok" részletesebb tárgyalásához vö. PESCH, R., Markusevangelium II, 36-47; ERNST, J., Markus, 94-98; GNILKA, J., Theologie, 156-159; SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 80-89. 25 Vö. SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 100; UNTERGASSMAIR, Handbuch der Einleitung, 55. 26 Vö. pl. a Keresztelő János működéséről szóló beszámolót (3,1-12), illetve a 8-9. fejezetekben olvas- ható csodaelbeszéléseket. 27 Az evangélium szerkezetét a nagy beszédek alapján határozza meg pl. LOHR, C. H., Oral Techniques in the Gospel of Matthew, CBQ.23 (1961) 403-435; PENNA, R., Letture evangeliche, 33-34; JAKU- BINY1 GY., Máté evangéliuma, Budapest, 1991, 10. A szerkezettel kapcsolatos kérdések és megoldási kísérletek részletesebb ismertetését nyújtja: LUZ, U., Das Evangelium nach Matthäus I, Zürich, 19892, 15-28. 21
