Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
A Jézus színeváltozásáról szóló elbeszélésben a mennyei szózat a három kiválasz- tott tanítványnak szól: ״Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok" (9,7). A megkeresz- telkedéskor elhangzó kijelentéshez képest újdonság a felszólítás: ״őt hallgassátok". Eb- ben arra az ószövetségi szövegre fedezhető fel utalás, amely Mózeshez hasonló profé- ta megjelenését hirdeti meg: ״Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nem- zetségedből s a testvéreid közül, olyant, mint én: őrá hallgass" (MTörv 18,15). Az Atya hangja világossá teszi, hogy Jézusra kell hallgatni, mert ő Isten végső akaratá- nak felhatalmazott hirdetője. Ám Jézus nem egyszerűen prófétaként, hanem a ״szere- tett Fiúként" a kinyilatkoztató. Megjegyezzük, hogy a színeváltozás jelenetében meg- jelenő Mózes és Illés nagy valószínűséggel az ószövetségi kinyilatkoztatást jeleníti meg: Mózes a Törvény, Illés pedig a Próféták képviselője. Jelenlétük azt jelzi, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatás Jézusban, a szeretett Fiúban teljesedik be. Érdekes, hogy ennek a jelenetnek a végén is megtalálható az ún. hallgatási parancs: a hegyről lejövet Jézus meghagyja tanítványainak, hogy ne beszéljenek a látottakról (9,9). Arra is fel- figyelhetünk, hogy a színeváltozásról szóló elbeszélés a szenvedésjövendölések (8,31- 34; 9,30-32) összefüggésében található. Sőt közvetlenül a jelenet után, az Illés eljőve- teléről szóló párbeszédben is utalás történik a szenvedésre: ״az Emberfiáról pedig meg van írva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie" (9,12). A kinyilatkoz- tatást beteljesítő Fiú tehát egyben a szenvedést és megvetést vállaló Emberfia. A ״szeretett Fiúra" váró halál gondolata áll a gyilkos szőlőművesek példabeszédének (12,1-12) középpontjában. Az üdvösségtörténet allegóriájának tekinthető példabe- szédből jól kiviláglik, hogy Isten követeinek sorában az utolsó a ״szeretett Fiú", akit éppen az Istennel való egyedülálló kapcsolata különböztet meg a korábbi követektől, akik csak szolgák voltak. A Fiúnak azonban teljes mértékben osztoznia kell a korábbi követek sorsában, sőt vele különös kegyetlenséggel bánnak el: megölik és holttestét ki- dobják a szőlőskertből, vagyis halálában is megszégyenítik. A ״szeretett Fiam" megnevezésnél az Istennel való egyedülállóan bensőséges szere- tet-kapcsolaton van a hangsúly. Emellett a szenvedésre való irányultság is megfigyel- hető. A megkeresztelkedésnél ez még csak rejtetten, az Úr Szolgájára való utalásban van jelen. A színeváltozásnál a szövegösszefüggés az irányadó. A gyilkos szőlőműve- sek példabeszédében viszont már közvetlenül és nyíltan megjelenik a szenvedés témá- ja. Ezek után természetesnek mondható, hogy az evangélium utolsó nagy hitvallása éppen Jézus szenvedéséhez és halálához kapcsolódik: ״Ez az ember valóban Isten Fia volt" (15,39). 4. Összegzés Az egyes fenségcímek használatánál sajátos szempontok figyelhetők meg. A Messi- ás (Krisztus) címnél a földi-nemzeti messianizmustól való elhatárolódás a meghatáro- zó. Az Emberfia megnevezésnél a teljhatalom, az Isten Fia esetében pedig az Istennel való egyedülálló szeretetközösség a hangsúlyos. Ám mindegyik fenségeim alkalmazd- sánál közös vonás a szenvedéssel való kapcsolat. Ezen a ponton röviden visszatérőé- tünk a hallgatási parancsokhoz, amelyek részben csodaelbeszélések végén, részben Jé- zus személyi titkát feltáró szövegekben (Péter hitvallása, színeváltozás) olvashatók. A hallgatási parancs Jézus kereszthalálakor oldódik fel, amikor a pogány százados nyíl20
