Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
igen ősinek számító Sinai kódexből, de a hiányt másolási hibára hivatkozva meg lehet magyarázni.18 Mivel a többi jelentős kódex (beleértve a Sínaival nagyjából egykorú Va- tikáni kódexet) tartalmazza a címet, a kutatók általában eredetinek tekintik azt.’9 Eb- ben az ítéletben persze belső érvek is nagy szerepet játszanak. Márk számára ugyanis az istenfiúság igen fontos, s az evangélium csúcspontját a pogány százados hitvallá- sa képezi, amely - a mű menetében - Jézus személyére vonatkozólag az utolsó szó: ״Valóban ez az ember Isten Fia volt" (15,39). Ha az 1,1-ben az Isten Fia megnevezést eredetinek tekintjük, akkor az 1,1 és a 15,39 között összefüggés (inklúzió) állapítha- tó meg. Az Isten Fia fenségeim az evangélium elején és végén keretbe fogja a művet.20 Az imént említett két helyen kívül az Isten Fia cím démonok védekezéseként (3,11; 5.7) , illetve a főtanács előtti kihallgatás jelenetében a főpap kérdésében (az ״Áldott Fia" formában: 14,61) szerepel még. A főpap ajkán, miként már említettük, az ״Áldott Fia" valószínűleg a Messiás megnevezés szinonimája. A démonok pedig azt ismerik el a címmel, hogy Jézusnak, Istenhez való közelsége miatt, ellenállhatatlan hatalma van fölöttük. Fontos az is, hogy Jézus határozottan megtiltja a démonoknak, hogy kilét- ét ismertté tegyék. Nem tisztátalan lelkek által akarja önmagát felfedni az emberek előtt. Az istenfiúság tekintetében nemcsak az Isten Fia cím jelentős, hanem az abszolút ״Fiú"21, illetve ״szeretett Fiam" megnevezések is. Ez utóbbi három helyen is megjele- nik: kétszer kinyilatkoztatás-elbeszélésben mennyei szózat tartalmaként, egyszer pe- dig a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszédben. Jézus megkeresztelkedésének je- lenetében az Atya kijelentése Jézusnak szól: ״Te vagy az én szeretett Fiam, benned te- lik kedvem" (1,11). A mondat sokak szerint összefüggésbe hozható a Messiás-király proklamációját tartalmazó zsoltárverssel: ״Fiam vagy te, ma szültelek téged" (Zsolt 2.7) . Egyértelműbb azonban a kapcsolat az Úr Szolgájáról szóló első énekkel: ״íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom" (42,1). Az Atya kijelentésében utalásszerűén benne van, hogy Jézus az Úr Szolgájának küldetését tel- jesíti. Igen fontos még a ״szeretett Fiam" megnevezés. A ״szeretett" (agapétos) hätte- rében a héber jachíd áll, amelynek voltaképpeni jelentése: egyetlen, egyedüli. A Tér 22,2 szerint Ábrahám arra kap parancsot, hogy egyetlen Fiát (bén jachíd), Izsákot ál- dozza fel Istennek. A Szeptuagintában a hüios agapétos kifejezés olvasható.22 Ezen háttér alapján a ״szeretett fiam" ״Jézus Istenhez való viszonyának páratlanságát" fe- jezi ki. ״Ő a 'szeretett Fiú׳, az egyetlen, akihez nincs fogható!"23 18 A másolási hiba oka minden bizonnyal az, hogy a két fenségeim (nomina sacra) ugyanúgy végző- dik: khristu - hüiu theu. Vő. METZGER, B. M.״ A textual commentary on the Greek New Testa- ment, London, 1975, 73. 19 OCKENFELS, W, i. m. 60. Vo. ERNST, J., Markus, 48; GNILKA, J., Das Evangelium nach Markus I, Zürich 19893, 43; KERTELGE, K., Markusevangelium, Würzburg, 1994, 16. FARKASFALVY, D., Be- vezetés, 83. Meg kell említenünk a másik véleményt is, amely az Isten Fia címet későbbi betoldásnak tekinti. Vő. PESCH, R., Das Markusevangelium 1, Freiburg, 19803, 74; DÓKA Z., Márk evangéliuma, Budapest, 1996, 7. 20 Vö. SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 58. 2י A ״Fiú" kifejezés Márknál csak abban a mondásban szerepel, amelyben Jézus kijelenti, hogy a végső nap pontos időpontját még a ״Fiú" sem ismeri, kizárólag csak az Atya (13,32). 22 Érdekes, hogy Alexandriai Philon (De ebrietate 8,30) az agapétos jelzőt a monos (egyedüli) szinoni- májaként használja. Vö. BÜCHSEL, E, Art. monogenés, ThWNT iy 745-750, 747; PESCH, R., Markusevangelium I, 93. 23 DÓKA, Z., Márk evangéliuma, 17. 19 =
