Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
Egyenlőség Izrael ünnepi közösségében A Deuteronomium számol azokkal a szociális különbségekkel, amelyek Izrael tár- sadalmában jelen vannak. Ennek ellenére Izrael vallási életében van olyan helyzet, amelyben a rang és az osztálykülönbség ellentétei feloldódnak és megvalósul testvéri társadalom, s ez Izrael kultikus-ünnepi közössége37. A deuteronomiumi kultikus tör- vénykezés ünnepei vallási jellegük mellett társadalmi-szociális jelentőséggel is rendel- keznek. Az ünnepek alkalmával Izrael megéli Istenével, JHWH-való közösségét, ugyanakkor a nép egységét is. Amikor Izrael népe mint egyetlen család, JHWH ״csa- ládja", ünnepeit közösen üli az egyetlen szentélyben, és ott JHWH színe előtt ünnepi étkezést tart, nem lehetnek többé társadalmi válaszfalak. A deuteronomiumi kultikus törvénykezés három fő ünnepet nevez meg: a pászka (Dt 16,1-8), a hetek (aratás) ünnepe (Dt 16,9-12) és a sátoros (a gazdasági év vége) ünnep (Dt 16,13-15). A deuteronomiumi parainézis az egyes ünnepek társadalmi- szociális jelentését különböző hangsúlyokkal emeli ki. A pászka-ünnep Izrael kivonulását jeleníti meg Egyiptomból a rabszolgaság házá- ból: ״Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot JHWH, a te Istened tiszte- letére. Mert Abib hónapban vezetett ki JHWH éjszaka, Egyiptom földjéről... De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben... Arra a helyre kell (menned), amelyet JHWH, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutat- nőd a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájá- ban..."( Dt 16,1-8). A deuteronomiumi parainézis úgy jellemzi az ünnepet mint megemlékezést a szén- védésről, amely a közösséget elkötelezi arra az életre, amely eredetéből, az Egyiptom- ból való exodusból indult el. A pászka liturgiája a szolgaságból a szabadságba vezető utat eleveníti meg, és így az emlékeztető lesz egy megszabadított társadalom ígéreté- re is. A liturgikusán megült exodus a hétköznapok életét is meghatározza. A deuterono- miumi törvénykezés a pászkát a szabadság irányában érvényesíti. Aki szabad és a sa- ját földjén él, ״emlékeznie kell" (pászka ünnep karakterisztikus kifejezése) arra, hogy egykor szolga ill. jövevény volt Egyiptom földjén, ezért másokat is, akik most ezt sor- sót osztják, részesítenie kell valamilyen módon a szabadságban. Ez a felhívás - ״Em- lékezz vissza, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de JHWH, a te Iste- ned erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett.." (Dt 5,15) - érvényesül jövevények Lásd BRAULIK, G., Die Freude des Festes. Das Kultverständnis des Deuteronomium - die älteste bib- lische Festtheorie: (Leiturgia - Koinonia - Diakonia Theologisches Jahrbuch 1983, W Ernst Hrsg, Leipzig 1983, 13-54, 40-49 old. (Kardinal Franz König emlékkönyvben megjelent hasonló című ér- tekezés átdolgozott formája), R. Schulte szerk., Wien 1980, 127-179, 161-172 old.): Studien zur Theologie des Deuteronomiums (SBAB 2), Suttgart 1988, 161-218, 199-211 old.; Leidens- gedächtnisfeier und Freudenfest. ״Volksliturgie" nach dem deuteronomischen Festkalender (Dtn 16,1-17), Theologie und Philosophie 56 (1981) 335-357 old.: Studien zur Theologie des Deuterono- miums (SBAB 2), Suttgart 1988, 95-122 old.; Die pohtische Kraft des Festes. Biblische Aussagen: Liturgie zwischen Mystik und Politik, S Kreutzer / H. M. Reuter szerk., Wien 1991, 65-79, 71-76 old. 150
