Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
iránti nagylelkűségre való felszólításban (Dt 10,15), a héber rabszolgák és rabszolga- nők az elbocsátás esztendjében történő felszabadításának rendelkezésében (Dt 15,15), a hetek ünnepe alkalmával a társadalmilag és szociálisan nehéz helyzetűekkel (akik nem szabadok vagy rendelkeznek saját földdel, a rabszolgák, a leviták, a jövevények, az árvák és az özvegyek) való együtt ünneplésének rendelkezésében (Dt 16,12), a más népekhez tartozók (edomiták, egyiptomiak) iránti utálat tilalmában (Dt 23,8), a jőve- vények, az árvák és az özvegyek iránti szociális magatartás rendelkezéseiben (Dt 24,18.22), s végül a dekalógus szombati munkaszünet kiterjesztésének parancsában a rabszolgákra és idegenekre (Dt 5,15)38. A hetek ünnepe és a sátoros ünnep a termény betakarításához kapcsolódik, és célja az ígéret földjének javaiért adott hálaadás. Ezeknek az ünnepeknek is van társadalmi- szociális irányultsága. Mindenkinek, a rászorulóknak és társadalmi függésben élők- nek is részesülnie kell JHWH aratási áldásában, amelyben megköszönik az adomá- nyozott föld javait. A deuteronomikus kultikus rend előírja és meghatározza a résztvevők körét. Az ünnep közösség a családokra alapozott, de a meghívandók kitá- gítják a család szűkebb körét: ״Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a közietek élő jövevény, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául" (Dt 16,11). Bár a rendelkezés nem említi a hetek és a sátoros ünneppel kapcsolatos áldó- zati lakomát, kétségtelen, hogy az az ünnepi örömhöz tartozott, amelyben a Dt 16,11-ben felsoroltak mind résztvevők voltak. A meghívottak ill. résztvevők nem mások mint a kor társadalmának szociális szempontból nehéz helyzetben élő csoportjai, amelyek vagy anyagi biztonságukban vagy szabadságukban veszélyeztetettek. A körükhöz tartozó személyek a szabad és birtokos izraelitákkal egy közösségben, egyenrangúan JHWH népének tagjaiként ün- nepelnek a közös szentélyben, s egyúttal a társadalomba is integrálódnak. Hasonló fel- sorolás található az áldozati lakomákra (Dt 12,7.12.18) és a zsengék felajánlására (Dt 15,20; 26,11) meghívandó személyekről, a tized ünnepi elfogyasztásáról, és a harma- dik évi tized elosztásáról (Dt 14,26 köv.) szóló rendelkezésekben. A mindenkit egyesítő ünnepi öröm eredete és indoka Izrael üdvtörténeti tapasztalata: ״Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására" (Dt 16,12). 38 A dekalógusra vonatkozóan lásd CRÜSEMANN, Bewahrung der Freiheit. Das Thema des Dekalogs in sozialgeschichtlicher Perspektive, München 1983. 151
