Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
jog jellegét ölti, kötelező ereje pedig isteni parancson nyugszik (Dt 26,16-19)28. Mind- ez azt is jelenti, hogy a bibliai kinyilatkoztatás részeként mindenkor érvényes, és köti a hívő lelkiismeretét, amikor a társadalomi igazságosság mércéje szerint kell cseleked- nie. Üdvtörténeti összefüggés Azzal az adottsággal, hogy a törvénygyűjtemény Mózes beszéde, amelyet az Egyip- tómból kiszabadított és az atyáknak megígért földre bevonulni készülő Izraelhez in- téz, teológiailag vonatkozásba kerül az üdvtörténelemmel. Az a történelemmel, amelyben Izrael megtapasztalta Isten szabadító tetteit a jelent is meghatározza. Az Egyiptomból való szabadításra (az exodusra) és a JHWH-tól igyenesen adományozott földre való ismételt hivatkozás legitimizálja a deuteronomiumi törvények és rendelke- zések teljesítésére szóló felhívást ill. a hátterükben felvázolt szociális rendet: ״Az ide- gént és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emié- kezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy" (Dt 24.18)29. Az exodusra és az adományozott földre történő emlékeztetés azokat hívja fel, akik- nek a deuteronomiumi törvény szól. A Deuteronomium kánoni formája szerint Mó- zes az egyiptomi szolgaságból kiszabadított és az ígéret földjének birtokba vételére készülő izraelitákhoz intézi beszédeit. A Deuteronomium keletkezésének idején viszont Izraelből közvetlenül azok a megszólítottak, akik a szabadság és a föld birtokában vannak, vagyis a szabad és földdel rendelkező izraelita. A természeti csapások, a be- tegség, a társadalmi és történeti helyzet magával hozhatja, hogy a szabad és földbir- tokos izraelita szociálisan olyan helyzetbe kerül, amelyben mindkét érték veszélyezte- tett sőt el is veszítheti azokat. Az exodusban nyert szabadságot és az adományozott földet azonban úgy kell őrizni, hogy azok mindig megmaradjanak, azaz az emlékez- tetés a mindenkori jelennek is szól. A deuteronomiumi törvény szándéka az, hogy sza- badság és gazdasági önállóság elveszíthetőségének folyamatát mérsékelje, megállítsa sőt visszafordítsa. A szabad és birtokos izraelita kötelessége lesz, azoknak a megsegí- tése, akik ezeket az isteni ajándékokat elveszítették. Ezért a deuteronomiumi törvény közvetlenül őket szólítja meg és hívja fel a szociális rendelkezések betartására30. Az exodus jelentősége mutatkozik meg abban a katekézisben is, amelyet a Deutero- nomium fogalmaz meg a szülők számára, akiknek gyermekeiket kell oktatni a deute28 Lásd CRÜSEMANN, E, Die Tora, , 318-322 old. vö. még 76-131 old. 29 Mózes második beszéde egészének (Dt 5-28) parainézisre, benne a deuteronomiumi törvényre (Dt 12-26), rányomja bélyegét az a kijelentés-szisztéma, amely hét alkalommal ismételten hivatkozik Izrael egyiptomi tartózkodására azzal, hogy a szociális magatartásra motiváljon a jövevény (רג) és a rabszolga (דבע) iránt. Közöttük két olyan utalást találunk, amelyek Izrael mint jövevény egyiptomi tartózkodásának boldog időszakára (Dt 10, 19; 23,8), míg a többi öt utalás mint szolga (דבע) a szenvedés megtapasztására (Dt 5,15; 15,15; 16,12; 24,18.22) utal (BRAULIK, G., Siebengruppierun- gén, 45 old.: Studien zum Buch Deuteronomium, SBAB 24, 73 old.). Lásd még BRAULIK, G., Das Deuteronomium und die Menschenrechte, ThQ.166 (1986) 8-24, 11 köv old.: Studien zur Theologie des Deuteronomiums (SBAB 2) Stuttgart 1988, 301-323 old.; - Az egyiptomi tartózkodásra való emlékeztetésről lásd még HARDME1ER, CH., Die Erinnerung an die Knechtschaft in Ägypten: Sozial- anthropologische Aspekte des Erinnerns in der hebräischer Bibel: Was ist der Mensch? Beiträge zur ^ Anthropologie des Alten Testaments (H. W. Wolff emlékkönyv) F. Crüsemann / Ch. Hardmeier / R. Kessler szerk., München 1992, 133-152 old. 30 CRÜSEMANN, E, Die Tora, 256 köv. old. 146 2:
