Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Cziglányi Zsolt: Történeti feliratok a Zsoltárok könyvében
lik ideáltípussá19, a második szerint ellenkezőleg: a dávidizálás a zsoltárok kollektivi- zálását jelenti. Az ellentmondás Norbert Lohfink szerint abban oldódik fel, hogy ״a Zsoltárok könyvének egészében már az egyes zsoltárok szövegének jelentése is szem- mel láthatólag áttevődik az imádkozó én személyéről Izraelre. ... Az imádkozó Izrael természetesen minden imádkozó közösségben és minden egyes izraelitában jelen lehet, kiváltképp az eljövendő messiási Dávidban."20 Ennek megfelelően Braulik a zsoltárok szemantikai nyitottságáról, multiperspektivitásáról beszél, s megjegyzi: ״nem szabad az ószövetségi szöveg értelmét a kikövetkeztethető legrégibb szövegállapot eredeti ér- telmére korlátozni". A kánoni értelmezés így a jelentéspontot vonallá alakítja át, s a szövegeket már nemcsak a szerkesztői relecture, hanem a rabbinikus és patrisztikus hagyományok fé- nyében is értelmezi. Túl azokon a kifogásokon, amelyeket a Pápai Biblikus Bizottság dokumentuma emel a kánoni megközelítéssel szemben21, indokoltnak tűnik a kérdés: nem félő-e, hogy így az eredeti alkotói szándék egyoldalú bűvöletéből a megértés va- lamely korai szakasza jelentőségének túlértékelésébe esünk? Ennek veszélyét már Childs is érzékelte.22 Kétségtelen, hogy egy szöveg jelentése mindig több, mint amit a szerzője mondani akart vele, hiszen az alkalmazás során mindig új összefüggésbe ke- rül, az újraolvasás új jelentéssel gazdagítja. Mi más az egzegézis, ha nem folyamatos relecture? így hát természetesen minden szöveg, sőt minden kijelentés szemantikailag nyitott: ha nem így volna, értelmetlen lenne foglalkozni vele. Az is igaz, hogy a tra- díció korai elemei különösen értékesek a számunkra. Az újszövetségi krisztológiai al- kalmazásuk és az egyház dogmákban megfogalmazott értelmezése pedig normatív erejű. Csak a sola Scriptura elvet mereven vallók rémülnek meg attól a gondolattól, hogy a tradíció új jelentést ad a szövegeknek. Ez a tradíció folyamatos, ennek része a kanonizáció is, amelyet szükségtelen és történetileg lehetetlen is elkülönítve kiemelni belőle. De minden értelmezői folyamatnak van egy kiindulópontja: ez a szöveg a maga történeti valóságában, amelyben valamiféle (sokszor összetett) szerzői-szerkesztői szándék testet öltött. Ez az a bizonyos ״kályha", ahonnan el kell indulni, amit a rela- tivizmus veszélye nélkül nem lehet megtöbbszörözni. Ezért a történeti feliratokkal kapcsolatban mégiscsak fel kell tennünk azt a kérdést: mi lehetett a szerkesztő szándéka velük? Az individuális értelmezésnek véleményem 19 L. C. Allen már nemcsak a történeti feliratokkal ellátott zsoltárokat magyarázza individuális érte- lemben, hanem valamennyi ״Dávid zsoltára" feliratnak ilyen lelki modell szerepet tulajdonít, i. m. 545. o. 20 Norbert Lohfink: Was wird anders bei kanonischer Schriftauslegungen? Beobachtungen am Beispiel von Psalm 6, in Studien zur biblischen Theologie (SBAB 16), Stuttgart, 1993., 280. o., idézi: Braulik i. m. 33. o. 21 Szentírásmagyarázat az Egyházban, Bp, 1998, 26-27. o.: 1. kérdés, vajon még ma is annak az értelmezési folyamatnak kell-e irányítania a Szentírás magyarázatát, amely a kánon kialakulásához vezetett; 2. a különböző kánonok következtében kérdéses, mi az a corpus, amelynek az egészében a szövegeket értelmezni kell. 22 CHILDS: Introduction...: ״Felmerül a kérdés: vajon a későbbi átalakítások erőszakot tesznek az eredeti értelmen? A válasz attól függ, mit értünk 'erőszaktétel' alatt. A folytonosság elemei a korábbi és a későbbi értelmezések között nyilvánvalóak. Mindazonáltal az eredeti értelem már nem adekvát norma az új megítélésére." 522. o. 12 ------
