Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Cziglányi Zsolt: Történeti feliratok a Zsoltárok könyvében
szerint ellene mond, hogy a hívő ideáltípusa az Újszövetségben és a midrásban is min- denekelőtt Ábrahám23, illetve általában a pátriárkák és a próféták. Dávid messianisz- tikus alak, s aligha valószínű, hogy Krisztus előtt egy szenvedő messiás képét akar- nák megrajzolni, de legalábbis sejtetni a feliratokkal. Jóval valószínűbbnek látszik M. Millard gondolata, hogy Dávid Izrael ״személy- kódja". Véleménye szerint a zsoltárok messiási értelmezését óvatosan kell kezelni, mi- vei a dávidi zsoltárok túlnyomó része panaszdal. Az is vitathatatlan, hogy a rabbinikus korban valamennyi dávidi zsoltárt kollektív értelemben olvasták.24 25 Ebben az összefüggésben a szorongatott helyzetben levő Dávidra való utalások a történeti feliratokban Izrael helyzetére értendőek. Figyelemre méltó, hogy a LXX (és azt követ- ve a Vulgata) az 56. zsoltár feliratát kiegészíti: ״a szentélytől távol élő népért" (LXX: írrrep Tou Xaou1 tou óttö twv áyíwv pepaKpuppévou, Vulgata: pro populo qui a sanctis longe), a 65. zsoltárt (meghagyva a tw Aauiö feliratot) Jeremiás és Ezekiel énekének tartja a fogságba hurcoltak számára, a 71. zsoltár itt ״Jónadab fiaié és az első foglyo- ké". A kollektivizáló értelmezés ezekből nyilvánvaló. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a LXX zsoltárfordítása valószínűleg Palesztinában készült a Kr. e. 2. században25, ak- kor nem merészség arra gondolnunk, hogy a történeti feliratok általában arra kíván- ják indítani az olvasót, hogy ezeket az egyéni dalokat a szorongatott Izraelre gondol- va imádkozza. Ha feltevésünk igaz, akkor a Sámuel könyve és a zsoltárok közti kap- csolatteremtés nagyon is realisztikus: az egyéni daloknak úgy adnak közösségi értei- met, hogy azokat (a szövegnek megfelelően) továbbra is egy individuum imádkozza, mégpedig olyan helyzetekben, amelyek érzelmi töltése hasonló a hozzájuk kapcsolt zsoltárokéhoz, ám ez az egyén nem akárki, hanem Izrael közösségének ״integrációs alakja" (Millard). Azért éppen Dávid a zsoltárok kulcsfigurája, mert az ő személye íz- rael egységét (észak és dél), nemzeti közösségét fejezi ki. Ami Dáviddal történik, az íz- raellel történik. így, Dávid személye által a zsoltárokban megjelenő legszemélyesebb érzések, egyéni élmények is Izrael történeti tapasztalatának a kifejezőivé tudnak válni. 23 Slomovic idézett cikkében a már említett 15. zsoltáron kívül az 1., a 30. és a 60. zsoltárokat is megemlíti, mint amelyeket a midrás Abrahámra vonatkoztat. 24 Ld. MILLARD: i. m. 230-231. o. 25 Ld. BRAULIK: i. m., VANYÓ L.: Az egyházatyák Bibliája, a Septuaginta, és a vele kapcsolatos kérdé- sek, in: Jeromos füzetek 35, 1999, 9. o. 13
