Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Cziglányi Zsolt: Történeti feliratok a Zsoltárok könyvében
A 60. zsoltár nemzeti panaszdal, amelyben a megvert, megalázott nép segítségért kiált Istenhez, kérve tőle, hogy győzelmet arathasson ellenségei fölött. Ebben a keret- ben idegenül hat a 6-11. versek hódító hangulata.16 A felirat nyilvánvalóan ezekre te- kint, hiszen a 2Sám 8-ban említett győzelmeket nem előzi meg szorongatott helyzet. Az összekapcsolás alapja, hogy mindkét helyen ugyanazok a legyőzött népek szere- pelnek (Moáb, Arám, Edom, filiszteusok). A felsorolt példák mindegyike mutatja, hogy a történeti feliratok historizáló szán- dákkal kerültek a zsoltárok elé. Az is régóta ismert, hogy ilyen feliratokkal panaszda- lókat és a szabadításért mondott hálaénekeket láttak el. A 60. zsoltárt kivéve mind- egyik egyéni dal. Hogy miért éppen e tizenhárom zsoltár elé írtak történeti feliratot és miért épp ezeket, azt a kérdést homály fedi. Megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy a történeti feliratok mindegyike valamelyik dávidi gyűjteményben található, kisebb részük az első, Jahvistának nevezett együttes- ben (3, 7, 18, 34), nagyobb részük a második, Elohista együttesben (51, 52, 54, 56, 57, 59, 60, 63), egy pedig az utolsó gyűjteményben (142). Mind Dávid életének egy részletére utal (többször téves hivatkozásokkal), éspedig a Ps 60-at kivéve (amely győ- zelmeit idézi fel) mind szorongatott helyzetben mutatja be (a Ps 51-et Betsabéval elkö- vetett vétkét követően, a többit üldöztetése idején imádkozza, a Ps 18-at már vissza- tekintve, hálából a szabadulásért). N. Lohfink és Zenger, valamint követőik felfogása szerint ebből az következik, hogy Izrael királya úgy jelenik meg a történetek és a zsoltárok összekapcsolása által, mint akit az egyszerű emberekhez hasonlóan megpróbáltatások érnek, de bizalmát Is- tenbe veti. Az imádkozó így azonosul a szenvedő Dáviddal, belőle merít erőt és példát a jámbor élethez. Dávid ugyanakkor messianisztikus alak is: ha a zsoltárok őt a szenvedő igaz hely- zetében láttatják, akkor már az Ószövetségben fontos lépés történik a krisztológiai ér- telmezés felé.17 Matthias Millard viszont ezzel ellentétes folyamatot mutat be: szerinte a zsoltárok Dávidja elsősorban Izraelt jelenti. így a zsoltárok ״én"-je kollektivizálódik, a királyi cí- mek demokratizálódnak (immár Izrael a ״felkent"), ezáltal a zsoltárok a restauratív messianizmus helyett a teokratikus elképzeléseket táplálják.18 A kétféle értelmezés ellentmond egymásnak: az első szerint a dávidizálás egy indi- viduális olvasat felé halad, a szenvedő Dávid alakja az egyéni jámborság számára vá16 Slomovic maga is említi, hogy e versek értelmezése igen vitatott. H-J. Kraus a 8-10. verseket a zsoltár integráns részének tekinti, s a nép panaszára adott papi vagy kultikus prófétai üdvoráku- lumnak tartja, amelyre a 11-14. versekben a kétségek közt levő nép kéréssel és hitvallással felel (i. m. 586-590. o.). Témánk szempontjából ez azért érdekes, mert a győzelemre utaló felirat itt is egy panaszdalhoz kötődik: a hódító Dávidot is szorongatott helyzetben mutatja be. 17 Ld. BRAULIK: i. m. 29-30. o. - Braulik a 18. zsoltárra hivatkozik, amely egy szegény imája, akit Jahve megmentett, s amely ״messzemenő nyelvi párhuzamot mutat az egyik klasszikus 'messiási szöveggel', nevezetesen a Zak 9,9-10. versekkel." Ld. még ZENGER: Was wird... i. m. 407-408. o. 18 Ld. MILLARD: i. m. 231. o., véleményét összefoglalja Braulik: i. m. 31-33. o. - Millard i. m-ben fi- noman vitatkozik Lohfink (és követői) elképzelésével, amely szerint a dávidizálás fentebb vázolt álló- mása egy vallásos csoport (anavim, a ״szegények") zsoltárértelmezését tükrözné. Véleménye szerint még a Dávidra értett ״szegények"-et is kollektív értelemben kell venni: Dávid ״a" szegény, s ez a kijelentés nem róla, hanem Istenről szól, akit így még fenségesebbnek látunk (ld. 234. o., valamint a 293. jegyzetpont). 11
