Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
első művét Az Üdvtörténet Misztériuma címmel. A szerző egyre világosabban észlelte, hogy a teológus nem elégedhet meg azzal, hogy régi tévtanokkal vitázik, nem elégséges az elszavalt monológ, párbeszédet kell folytatni, a keresztény tanításnak a hit lényegét kell kifejtenie, azt, hogy az élő Isten párbeszédet kezdett velünk emberekkel. Teológiai módszere kezdett egyre határozottabb karaktert ölteni, és jobban kezdte kiemelni a krisztológiai és az antropológiai vonásokat. A következő években sorra következtek a dogmatika teljes tárgykörét felölelő művek. 1969-ben Istenről beszélünk, 1970-ben a Teremtett és’ Megváltott ember, 1972-ben Jézus Krisztus a Megváltó, 1974-ben az Örök élet reménye, 1981-ben pedig a Hittudományi Akadémia Jegyzetosztályának kiadásában Az Egyház Kegyelmi Rendje c. mű. 1986-ban egyéves amerikai tanulmányútja után, mintegy annak gyümölcseként adta ki A Szentlélek kiáradása c. művét, ebben azt fejti ki a hívők számára és azt tisztázza, valójában kit nevezünk Szentiéleknek, mi az ő üdvtörténeti szerepe, hogyan működik az egyházban és a hívők lelkében. 1990-ben előző dogmatikai könyveinek összefoglalása és átdolgozása révén kiadta kétkötetes Dogmatika c. művét, amely legjelentősebb írásában, fő művének tekinthető. Gál Ferenc fő műve megjelenése után megelégedetten és boldog mosollyal közölte velem, hogy immár mindent megtett a gondviselés jóvoltából, amit megtehetett, és meg is akart tenni, amit eltervezett, azt meg tudta valósítani. Isten kinyilatkoztatott igazságát az egyház küldetésében a mai hívőkkel eleven kapcsolatba tudta hozni, elevenebbé tudta tenni a hívők kapcsolatát az élő Istennel. A dogmatika ilyen irányú feldolgozásában nagy segítségére volt a zsinat után megjelent alapvető dogmatikai mű a Feiner-Löhrert, Mysterium Salutis (Benziger V. 1965-76) öt kötetre tervezett és pótköteteivel megjelent modern dogmatika. Ez az alapvető forrásmunka Európa legkiválóbb teológusainak együttműködésével jött létre, és megvalósította mindazon követelményeket, amelyek a dogmatika előtt állnak manapság, alkalmazta a tudományos módszert a kinyilatkoztatás forrásának értékelésénél, figyelembe vette a korszerű egzegézist, a profán tudományok vívmányait, a modern antropológia eredményeit. Sokat merített Gál Ferenc Flick-Alszeghy: Antropológia Theologica (Róma, 1967) c. műből. Ezek voltak dogmatikai írásainak főbb forrásai, de ezeken kívül mindig ismeri témájának legfrissebb és legjelentősebb irodalmát. Gál Ferenc a dogmatikában a kerügmatikus és az üdvtörténeti teológia irányvonalát követte. A kerügma a mai teológiában az Igét jelenti, amelyet Istentől eredően és az egyház megbízásából mondanak ki az igehirdetők a hívő közösségnek. Az Ige pedig Jézus Krisztus, aki a megszólított hívő ember számára hatékonyan jelenvalóvá teszi azt, amit kimond. Isten Igéje mindig hatékonyan, súlyosan kimondott szó. Az egyház hirdeti a kerügmát. Az Ige más és több mint a dogmatikai tétel. A dogmában az egyházi tanítóhivatal különbséget tesz az igazság és a tévesség, az ortodoxia és az eretnekség között, a dogma több a rá irányuló emberi reflexiónál, ami a teológiát jelenti. Az Ige az eredeti alapja és normája minden dogmának és teológiai reflexiónak. Valójában az Ige leghatékonyabban a szentségi jelekben, a szentségekben jelenik meg. A kerügmatikus teológia arra törekszik, hogy a kerügmát, Isten üdvözítő üzenetét az egyház életében elméletileg feldolgozza és konkrétan közvetítse, így szolgálja az egyházi igehirdetést. A 30-as években tűnt fel a kerügmatikus teológia a tudományos, skolasztikus teológia mellett. A tudományos teológia formális tárgya Isten a maga istenségében és megnyilvánulásában. Ezzel szemben a kerügmatikus teológia formális 10
