Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
életében szükség van a keresztény tanításra, amelyet a forrásokból kell meríteni, csak azt érdemes tanulmányozni, ami kinyilatkoztatás, és akkor élhetjük bele magunkat jobban abba a hitbeli válaszba, amelyet az apostolok és az általuk megalapított egyház a Szentlélek segítségével adott. Amikor az egyházban vallásos életünket éljük, magunk is csak ebből a forrásból táplálkozhatunk. A szöveg értelmezésében azt tartotta mindig szem előtt, hogy az egyházban olvassák és hallják a Szentírást, és igyekeznek azt üdvösen megérteni úgy, ahogy az a mindenkori egyház tanításához és az egyéni hithez szükséges. A betű csak felolvasás, a megbeszélés által válik élővé. A Szentírás az egyházban az igehirdetés alapja. Olyan üzenet az írás, amelyhez lehet kérdést intézni, és amelyiktől lehet eligazítást várni. A Szentírás témáinak megbeszélése mindig lényegesen hozzátartozik a keresztény vallásossághoz és a teológiai munkássághoz. Gál Ferenc mindig is tudta, hogy a híveket nem a divatos szövegkritika kérdései érdeklik, hanem a kinyilatkoztatott tanítás. Az egész Újszövetségi Szentírás olyan értelemben kinyilatkoztatott tanítás, hogy egyúttal az apostoli egyház önértelmezése is, és ennek mindig így kell maradnia. Csak így tudja meghatározni a mindenkori hívő magatartást és vallásos érzületet. A Szentírás írói történetileg megélt misztériumról tanúskodnak, olyan eseményről, melynek tapasztalható alakjában benne van az örök isteni üdvözítő terv megvalósulása, és az a kegyelmi tartalom, amit Isten az emberiségnek szánt mint az üdvösség forrását. Gál Ferenc dogmatikai munkásságát már egri teológiai tanár korában megkezdte (1954-59). Ebben az időben dolgozta ki kéziratban, jegyzetként megjelent első alapvető dogmatikus művét, a Katolikus Hitrendszer címén. Már ekkor latolgatta a hagyományos dogmatika előnyeit, szabatos értelmezését és pontos bizonyítását, de már érezte hátrányait is, azt, hogy nehéz elsajátítani a megmerevedett szakkifejezéseket, a bonyolult fogalmiságot. Kezdte felismerni a teológiai érdeklődés irányát, a hittételek életszerű kifejtését, Krisztus központi szerepét. K. Rahner és M. Schmaus nyomán indul el, hogy a keresztény misztériumok tartalmát kifejtse és az élettel kapcsolatba hozza. Akkor is fölcsillan Gál Ferenc tekintete, ha szóba kerül a Szent István Társulat könyvkiadói tevékenysége. Szívesen beszél baráti körben arról az igen nagy vállalkozásról, annak kockázatairól és buktatóiról, hogyan vett részt a 60-as évek elején a könyvkiadói tevékenységben. A társulat akkori vezetőivel átérezték, hogy az új rendszerben új problémák jelentkeztek és jogos az az igény, hogy a teológiát életközelségbe kell hozni. Hiányzott a nívós, magas szintű, népszerűsítő teológiai irodalom. A papság számára nem voltak kellő teológiai könyvek. De a világiak sorában is nemzedékek nőttek fel hitoktatás és vallási ismeret nélkül. Teológiailag légüres tér keletkezett, amelynek betöltéséhez úgy látszott nem volt lehetőség és nem volt eszköz. Okosan és alkalmazkodó módon kellett elkezdeni a könyvkiadói munkát. A Szent István Társulatban Gál Ferenc sorra jelentette megjelentős dogmatikai könyveit. 1960-ban jelent meg elsőként a Katolikus Hittételek című könyve, ami nem volt más, mint a korszerű teológiai követelmények alapján összeállított rövid dogmatika a világiak számára. Már nem a hagyományos skolasztikus módszert követte, hanem a kerügmatikus, üdvtörténeti módszert. A 4000 példányban kiadott könyv 2 hét alatt elfogyott, sőt, kevésnek is bizonyult. Ez már jelezte, hogy jó irányba indult el és igen nagy szükség van az ilyen irányú könyvekre. Gál Ferenc ekkor már két dologban biztos volt; a katolikus emberek behatóbban meg akarnak ismerkedni az egyház tanításával és jó úton jár, ha a hitigazságokat életszerűen közli. 1967-ben átdolgozott formában adta ki az 9
