Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
ri őt, tudja, ki az, akivel beszél, és érzi, mintha leikébe látna. így személyessé válik a kapcsolat anélkül, hogy érdeklődne személyi kérdések iránt. Földerül tekintete, ha szóba kerülnek az Egyetemi templomban tartott adventi és nagyböjti konferencia beszédei. Szerényen, de igen határozottan és szívesen beszél arról, hogy konferencia beszédeiben a magyar egyház legnehezebb éveiben megtalálta a hangot és a témát a hívők ezreivel. Tömegek szívesen és nagy érdeklődéssel hallgatták beszédeit, ő pedig a keresztény hit, világnézet alapvető kérdéseit feszegette, nyugodt, tárgyilagos hangon. Aki hallgatta beszédeit, észlelte, a beszédnek lelki-kegyelmi- emberi atmoszféráját, az úgy érezte, hogy a jelenben is valóságossá válik az egykori és mindenkor ismétlődő jelenet, a galileai Igehirdető jelenete: kiment a magvető vetni... (Mt 13,3). Nagy hatása volt híres elődjének Prohászka Ottokárnak és Sík Sándornak ezeken a konferenciabeszédeken, eseménynek számítottak ezek a beszédek. Gál Ferenc egyedülálló módon a lényeges teológiai kérdéseket tudta az érdeklődő hívek számára közel hozni. Gál Ferenc teológiájának középpontjában a Szentírás van. Nagyon ismeri a Szentírást, előadásainak, írásainak élményszerű, eredeti magva mindig a Szentírásból származik. Hangja átmelegszik és lelkessé válik, amikor élete nagy munkájáról, az Új- szövetségi Szentírás új fordításáról, annak szervezéséről és kiadásáról esik szó. Nagyon is átérezte, hogy az emberek elsősorban Isten igazságát keresik, igazán a kinyilatkoztatott igazságra szomjaznak, és nem az egyes teológusok véleményére. Előadásaiban, írásaiban mindig az a cél vezette, hogy a papoknak anyagot, és világos látásmódot nyújtson az igehirdetéshez és a magatartáshoz. Egri teológiai tanár korában (1954-59) már összeállította és kézirat gyanánt sokszorosított példányokban kiadta az Újszövetségi Szentírás Magyarázatát. Ebben a hatalmas kéziratban megkísérli a teljes újszövetségi Szentírás életszerű magyarázatát. Nem elmélkedést vagy jelképes értelmezést bont ki a szövegekből, hanem azt, hogy az egyház milyen isteni tanítást olvas ki a szent szövegekből. A szövegmagyarázatban arra fekteti a hangsúlyt, hogy a hittitkok bővebb ismeretét feltárja. Azt tartja fontosnak, amit Isten kinyilatkoztatott és amire rátehetjük életünket. Szándékosan kerüli a részletkérdésekhez kapcsolódó kritikai szempontokat és vitákat. Csak a Jézus Krisztus, az apostolok által adott tanítás érdekli, és az a magyarázat, amely rávilágít a szöveg értelmére, és amely életet fakaszt. A teológiával foglalkozó növendékek számára készítette el ezt a kéziratot. A későbbiekben aztán a Szentírás magyarázat hagyományos szabályait követve, de a korszerű követelményeknek is eleget téve újra átdolgozta ezt a hatalmas anyagot és már különböző kötetekben adta ki, elsősorban a katekézist, a bibliai órák tartását, az igehirdetést tartotta a szeme előtt. 1980-ban jelent meg Beszélgetések az evangéliumról. 1982-ben Az Apostolok cselekedeteinek olvasása, 1982-ben Jézus föltámadása az evangéliumokban, 1992-ben Pál Apostol levelei és 1994-ben jelent meg a Jelenések könyve című írása. Mire törekedett Gál Ferenc a Szentírás magyarázatában? Nem a szakbiblikus módszerrel nyúlt a szöveghez, hanem mindig azt tartja szem előtt, hogy a hívő embert mi érdekli a Szentírásban. A természetfeletti igazságokat a hiten keresztül lehet megragadni, szövegkritikai és történetkritikai kérdéseket csak akkor említ, ha azok kitűzött céljának megfelelnek. Kritikai kérdéseknél az Ökumenikus Biblia szempontjait alkalmazza. Meg van győződve arról, hogy a Szentírás minden részletének csak a hit szempontjából van mondanivalója és ez adja a szöveg értelmét. Az egyház 8
