Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Pápai Lajos: Bernard Sesboüé: "Krisztus pedagógiája". Az alapvető krisztológia elemei
legzavaróbb a „birodalom" és a „kronologikus" szavak felcserélése (42. oldal, d pont; 106. oldal, első bekezdés ). Összefoglalóan Erdő professzor könyve Stickler bíboros munkájához képest nemcsak a legújabb kutatások eredményeit sorakoztatja fel, hanem új szempontokkal is gazdagítja anyagát, illetve más szisztémába csoportosítja az egyes jogforrásokat. A kötet majdnem minden oldaláról sugárzik a gyakorló, a hatályos egyházjog rendszerét teljesen ismerő kánonjogászi gondolkodás. Megjelenését csak üdvözölhetjük, hiszen a magyar teológiai, történeti és jogi alapműveltségből erőteljesen hiányzó területhez nyújt kézikönyvet, ezzel nagy segítséget adva ezen tudományok elsajátításában, illetve a magyar összehasonlító forrástörténeti kutatások tudományos fejlesztésében. Szuromi Szabolcs BERNARD SESBOÜÉ „Krisztus pedagógiája". Az alapvető krisztológia elemei. Vigília Kiadó Budapest, 1997. Fordította: Kránitz Mihály és Várnai Jakab. Az eredeti címe: »Pédagogie du Christ. Eléments de Christologie fondamentale.« Cerf, Paris, 1995. Szerencsés döntés volt e könyv lefordítása és kiadása. A szerző, B. Sesboüé jezsuita atya, a »Centre Sévres«, a francia jezsuiták filozófiai-teológiai főiskoláján a teológia professzora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, több teológiai mű szerzője, amelyek közül nem egy ma már klasszikusnak számít. így:' »Jésus-Christ dans la tradition de l'Eglise.« (Desclée 1982) és a »Jésus-Christ l'unique média- teur.« (2 kötet, Desclée, 1988 és 1991). A nemrégiben megjelent 4 kötetes francia dogmatörténeti sorozatnak (»Histoire des Dogmes«) is ő a szerkesztője. Ebben a könyvében több régi cikkét gyűjtötte össze, és dolgozta át, hozzácsatolva néhány újabbat is, hogy bemutassa a Krisztus misztériumáról való tudományos reflexióknak egy lehetséges útját. „Krisztus pedagógiáját" kétféle módon érti a szerző: »Felidézi, mi volt Jézus pedagógiája abban, ahogyan kinyilatkoztatta magát, és ahogyan tanítványaiban hitet ébresztett. Arra is vonatkozik azonban, hogy mi a Krisztusról szóló pedagógia, amelyet azok művelnek, akik ennek a hitnek a hirdetésére kaptak megbízást.« (7. lap) A mű a „fundamentális teológia" területére tartozik, vagyis a hit igazolását keresi az emberi értelem tekintete előtt. Ami új a régi apológiával szemben, — ami azt kereste, hogyan bizonyítsa a hitet az főleg abban áll, hogy ez az alapvető hittan csokorba szedi a jeleket, és figyelmesen vizsgálja a hit adatai és az ember rejtett törekvései közötti megfelelőséget. A cél egy olyan hit-aktus lehetővé tétele, amely „értelmes hódolat", „intellektuálisan becsületes" állásfoglalás lesz. Mai kultúránk összefüggésében ez a kifejezés szükségszerűen történelmi vezérvonalat követ: egyébként is a hit és a történelem közti kapcsolat a krisztológia szívéhez tartozik, ha tiszteletben tartjuk Krisztus emberi természetének igazságát. ΊΞΖΖ 76 —