Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Veres András: Többféle igazság, avagy az igazság relatív?
beszél. De az is súlyosan vét, aki az igazságtalanságot látva, bátortalanságból vagy, ami még súlyosabb, érdekből hallgat. Ez mulasztás, megalkuvás a gonosszal. Vonatkozik ez mindenkire, de azokra különösképpen is, akiknek szavai és cselekedetei nemzedékekre, sőt egy egész nemzet életére hatással bírnak. Gondolunk itt elsősorban a törvényhozók és végrehajtók egyedülálló felelősségére. Egy törvény akkor jó, ha felemel, ha előre viszi az erkölcsi fejlődést. Egy új törvény megalkotásakor sohasem szabad a meglévő erkölcsi értéknél alacsonyabb szintet megcélozni. Különösen nem népszerűségi és hatalmi érdekből. Csak az képes és jogosult másokat igazságra nevelni, aki maga az igazságból való, vagyis ismeri az igazságot és döntései a lelkiismeretében élő igazságnak megfelelnek. De a lelkiismeretében lévő értékrendet mindenkinek rendszeresen nevelnie, ellenőriznie kell. Fennáll ugyanis a veszély, ha az ember „mit sem törődik az igaznak és a jónak keresésével, és lelkiismerete megszokja a bűnt, lassanként szinte vakká lesz tőle."11 A keresztény embernek minden korban hallgatnia kell Szent Pál figyelmeztetésére, aki állandó megtérésre buzdít: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes" (Róm 12,2). Sajátos adottságainak megfelelően segít ebben az Egyház11 12, aki a Jézustól kapott küldetése alapján azon munkálkodik, „hogy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság ismeretére" (lTim 2,4). „Mert Krisztus akaratából a katolikus Egyház az igazság tanítója: az a feladata, hogy hirdesse és hitelesen tanítsa az Igazságot, aki Krisztus, és hogy tekintélyével rámutasson az erkölcsi rendnek magában az emberi természetben gyökerező alapelveire és igazolja azokat."13 Miként az Egyház történelme, s napjaink magyar valósága is mutatja, nem könnyű megtalálni azokat a legjobb kifejezési formákat, amelyek a különböző korok és kultúrák számára elfogadhatóan közvetíteni tudják az egyetemes erkölcsi normákat14. De, minden nehézség ellenére, az Egyház nem adja fel erre való törekvését. Segítségére kíván lenni úgy az egyénnek, mint a közösségnek, mutatva az utat egy igazabb és testvériesebb világ felé. 11 GS16. 12 Vő. K. RAHNER, Per la tolleranza nella Chiesa, Morcelliana, Brescia, 1978. 9. old. u DH 14. Vő. GS 62. u Vö. E. SCHILLEBEECKX, Conoscenza della verítá, libertá e tolleranza, in AA.W, Cattclicesimo e libertá, Mondadori, Milano, 1967. 109. old.
