Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Veres András: Többféle igazság, avagy az igazság relatív?
többféle igazságot hirdetők élnek együtt egy társadalomban, szükség van a pluralizmusra, a párbeszédre, a nyitottságra, mások véleményének a meghallgatására, az értékrendbeli különbségek megvilágítására8. Már csak azért is, mert az igazság keresése alázatra kötelez, megismerő képességünk ugyanis véges. Még a kinyilatkoztatott igazságokkal kapcsolatban is valljuk Szent Pállal, „ma még csak tükörben, homályosan látunk" (IKor 13,12). Ugyanakkor szükség van a toleranciára is, vagyis a másik meggyőződésének, vélt igazának tiszteletben tartására. Ezek nélkül ugyanis kialakul egy olyan erkölcsi relativizmus és az igazság olyan szubjektivizálása, amelynek semmi köze a valódi pluralizmushoz és toleranciához. Annak az emberi méltóságot leginkább jellemző igazságnak és alapvető emberi jognak a belátásából következik ez, amelyről II. János Pál pápa a következőket írja: „Ha létezik az igazság keresésében a saját út tiszteletben tartásának joga, akkor előbb és még inkább létezik mindenki súlyos kötelezettsége az igazság keresésére és a megismert igazsághoz való ragaszkodásra."9 A pluralizmus, mint magatartás, azon a biztos erkölcsi bizonyosságon alapszik, hogy van olyan igazság, olyan „jó", amely egyetemes érvénnyel bír. A mindennapokban tapasztalható értékütközések puszta megléte is logikailag arra a felismerésre vezeti az embert, hogy létezik az igazságnak egy hierarchiája, amit csak fokról-fokra haladva ismerhet meg, építhet be tudásába és erkölcsi értékrendjébe. Viszont azért ragaszkodik annyira a maga igazához, mert azt a másik igazánál erősebbnek, igazabb- nak tartja. S ezt a másik is ugyanígy érzi a maga igazára vonatkozóan. De ha mindenkinek lenne egy „saját" igazsága, az őt teljesen kielégítené, s akkor nem lennének ellentétek, értékütközések. Éppen ezeknek az ellentéteknek a megléte mutat tehát rá a „közös", az abszolút igazság létére. A helyes tolerancia és pluralizmus ennek a közös igazságnak a megsejtéséből, felismeréséből születik, és nem az igazság relativizálásá- ból, a különbözőségek összemosásából.10 Az igazságra nevelés felelőssége Mivel az erkölcsi igazság utáni vágy kitörölhetetlenül ott él minden ember szívének legmélyén, szellemi .és lelki egészségünk alapfeltétele az igazság keresése, s az igazság szerinti élet. Minden ember valamilyen formában közösséghez tartozik, ezért felelősséget hordoz a másik emberért, annak szellemi és lelki egészségéért, vagyis az igazsághoz való viszonyunk nem magánügy. Az igazságra való nevelésben más-más ugyan a feladata a szülőnek, a tanárnak, a társadalmi és egyházi vezetőnek, de a felelősség közös. Erről a felelősségéről soha egyetlen ember sem mondhat le. Az is tudatosítandó, hogy nem annyira az igazságról való beszéd, mint inkább az igazság szerinti élet az, ami nevel. Kétszeresen rombol az, aki másképpen él, mint 8 Vö. M. COZZOLI, Veritá e veracitá, in AA. W, Nuovo dizionario di teológia morale, Edizione Paoline, Milano, 1990. 1448. old. 9 VS 34 Vö. DH 6. 0 Vö. S. MOSSO, Tolleranza e pluralizmo, in AA.VV, Nuovo dizionario di teológia morale, Edizione Paoline, Milano, 1990. 1378. old. —— 59
