Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Veres András: Többféle igazság, avagy az igazság relatív?
János Pál pápa a Veritatis splendor kezdetű enciklikában emelte fel szavát. „Az ilyen állítások igazolására némelyek a kettős erkölcsi igazság bevezetését javasolják. Az egyik volna az elvont tanítás, a másik a konkrét körülmények figyelembevételének szintje. Ez a szituációkra is tekintettel lévő szint törvényesen megalapozhatna az általános szabálytól eltérő kivételeket, és így lehetővé tenné, hogy jó lelkiismerettel megtegyenek valamit, ami az elvont erkölcsi törvény szerint bensőleg rossz."5 Abból az egyoldalúságból fakad ez a fajta gondolkodás, hogy szemben az erkölcsteológia tanításával, az egyes cselekedetek erkölcsi megítélésénél kizárólag csak a körülményre, a szituációra figyel, s az erkölcsi ítélet másik két szempontját, a cselekedet tárgyát, amit megvalósított, és a cselekvő szándékát figyelmen kívül hagyja, vagy kevésbé jelentősnek tartja. Az ebben az elméletben rejlő szubjektivizmus óriási veszélyeket hordoz, magában. Aki így gondolkodik vagy cselekszik, az tagadja az igazság objektív voltát, s önmagát teszi meg az igazság egyetlen mértékének. Az illető nincs tisztában sem a lelkiismeret mivoltával, sem annak funkciójával. „A lelkiismeret ítélete (ugyanis) nem törvényhozó, hanem tanúsítja a természetes törvény és a gyakorlati értelem tekintélyét a legfőbb jóra való hivatkozással, melynek vonzerejét az emberi személy érzi, és parancsait elfogadja: 'a lelkiismeret nem kizárólagos és autonóm forrás annak eldöntéséhez, hogy mi jó és mi rossz, ellenkezőleg, mélységesen bele van írva az engedelmesség elve az objektív norma iránt, mely megalapozza és meghatározza a lelkiismeret döntéseinek megfelelését a parancsolatokkal és tilalmakkal, melyek az emberi cselekvés alapját alkotják'".6 Ezzel a problémával kapcsolatban egy másik súlyos félreértésre is fel kell hívnunk a figyelmet. A pluralizmus fogalmát egyesek ma teljesen tévesen értelmezik. Úgy tartják, az emberi értelem szabadsága teljesedik ki azáltal, ha a modern társadalmakban együtt élő sokféle világnézet és erkölcsi értékrend közé egyenlőségjelet tesznek, s nem veszik figyelembe a különbözőségeket. Különösen a liberális gondolkodásra jellemző ez a szemléletmód, amit a gyakorlatban viszont már nem követ, mert kizárólagosságra törekszik. Napjainkra ez a tévedés már nem pusztán elméleti, hanem nagyon is gyakorlati problémává vált azáltal, hogy igen gyakran egyfajta erkölcsi relativizmust és indifferentizmust von maga után. A pluralizmus ilyen fajta értelmezése a mai ember egyik igen súlyos tévedése. Hogy véleményünk szerint helyesen mit jelent a pluralizmus, azt leginkább e fogalom egyik szinonim formájával, a tolerancia szóval tudnánk legjobban megvilágítani, amellyel bizonyíthatjuk, hogy a pluralizmus semmiképpen sem jelentheti az értékek, az értékrendek közti egyenlőséget, az igazság relativizálását. A Magyar Értelmező Kéziszótár megfogalmazása szerint a tolerancia „más meggyőződésű emberek iránti türelmesség"7 gyakorlása, mások meggyőződésének tiszteletben tartása. Tiszteletben tartásról és nem egységesítésről, együttélésről és nem a meglévő értékkülönbözőségek figyelmen kívül hagyásáról, azok relativizálásáról van szó. Rákszerű okoskodásra vall tehát azt állítani, hogy a tolerancia és a pluralizmus az erkölcsi igazságok egyenértékűségéből fakad. Éppen a fordítottja az igaz. Mivel 5 vs 56. 6 VS 60. 7 Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 1383. old. 58
