Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Veres András: Többféle igazság, avagy az igazság relatív?
embernek szükségtelen olyan teoretikus kérdésekkel foglalkozni, mint erkölcsi jó, igazság, stb., mert ez merő idealizmushoz vezet, s annak az ideje már lejárt. S különben is, ezek keresése csak idővesztegetés, mert semmilyen gyakorlati hasznuk nincs. Ezzel szemben a véleményünk az, hogy az igazság kérdése ma sem pusztán elméleti, füozófiai kérdés, hanem a mindennapi élet legkonkrétabb problémája, vagyis a tettek, az erkölcs kérdése is. De ha valaki leszokik, mert leszoktatják, az etikai‘reflexióról, az előbb-utóbb leszokik az erkölcsről is, mert egy idő után már nem mer szembesülni sem tetteivel, sem lelkiismeretének kérdéseivel. Pedig ez utóbbiak elől tartósan nem tud kitérni. Jézus tanítása szerint az igazságból való ember (vö. Jn 18,37), vagyis „az ember" az, aki keresi, s nem közömbös az igazsággal szemben. Következésképpen állítjuk tehát, hogy az igazság keresése valódi egzisztenciális kérdés, elméleti és gyakorlati egyszerre. Mi az igazság? Vannak, akik a kérdés filozófiai megválaszolásában arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy az igazság megismerhetetlen, vagy nem is létezik. Mi azonban a kinyilatkoztatás alapján valljuk, hogy van igazság, s ez az igazság megismerhető minden ember számára. Hiszen Isten „örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető" (Róm 1,2(). Valamiképpen erről tanúskodik a filozófia, az ember megismerőképességét állítva, s erről tanúskodnak a vallások is, kezdve a természetvallásoktól egészen a kinyilatkoztatott vallásokig. Isten igazságát viszont, Isten megtestesült Fiában ismerhetjük meg a legteljesebb módon, aki azt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,5). Rajta keresztül vezet tehát az út a teljes igazság megismerésére, mert ő maga az igazság. Valójában az egész emberiség, s benne minden egyes ember életét áthatja és kitölti az igazság keresése. „A tévedésnek semmiféle bűnös homálya sem képes -teljesen kioltani az emberben a teremtő Isten világosságát. Az emberi szív mélyén mindig megmarad az abszolút igazság nosztalgiája és a szomjúság, hogy eljusson az igazság megismerésének teljességére."2 Azok a filozófusok, akik elkerülték az agnoszticizmus vagy a szkepticizmus zsákutcáját, s eljutottak egy általuk vélelmezett igazság felismerésére, eljutottak annak belátására is, hogy az igazság hierarchikusan építkezik. Ezt állítja a keresztény teológia is. Vagyis azt, hogy az erkölcsi javak egymásra épülő fokozatainak megfelelően, megismerhető az abszolút, az egyetemes igazság, amely a részigazságokra épül. De a részigazság nem lehet soha kor, kultúra, politika, hatalom vagy szociális helyzet függvénye. Mert a részigazság mindig az értelem és a valóság megegyezése, amely az abszolút, az egyetemes igazsággal van kapcsolatban3. Ennek az abszolút igazságnak a megismeréséről és megvalósításáról senki nem tud lemondani emberségének feladása nélkül. Ideig-óráig el lehet ugyan utasítani, szembe lehet fordulni vele, de az a személy belső lényegének meghasonlásához, a személyiség megsemmisüléséhez vezet. 2 VS 1. 3 Vö. M. COZZOLI, Veritá e veracitá, in AA.W, Nuovo dizionario di teológia morale, Edizione Paoline, Milano, 1990. 1438. old.
