Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Veres András: Többféle igazság, avagy az igazság relatív?
Teológia 1998. 1-2. szám VERES ANDRÁS Többféle igazság, avagy az igazság relatív? Minden félreértés elkerülése végett szeretnénk előre bocsátani, hogy a következő sorok nem politikai indíttatásból és célzattal íródtak. Az viszont tény, hogy megírásához a mai magyar közéletben tapasztalható egyre súlyosbodó erkölcsi romlás adott ösztönzést. A szerző attól a felelősségtől vezérelve bátorkodott tollat ragadni, amelyről II. János Pál pápa ír a Veritatis splendor kezdetű enciklikában: „A moralista teológusnak ... pontos ítéleteket kell alkotnia a mai - túlnyomórészt tudományos és technikai, a relativizmus, a pragmatizmus és a pozitivizmus veszélyeinek kitett - kultúrában".'1 A mai magyar társadalomban élők döntő része egy teljes erkölcsi zűrzavar részese és szenvedő alanya. A bűnök olyan méretű mosogatásával és az igazság olyan mérvű elhallgatásával, letagadásával, félremagyarázásával találkozunk nap mint nap, amelyhez hasonló kevésszer fordult elő, ha egyáltalán előfordult, a magyar történelemben. Ez a jelenség teljes elbizonytalanodást kelt az emberek erkölcsi tudatvilágában, s egyfajta erkölcsi relativizmust eredményez. Még a felnőtt emberben is megingathatja a korábban biztos erkölcsi alapokat, de mennyivel inkább a fiatalokban, akikben még csak most alakul, formálódik az erkölcsi rend. Éppen ezért hatásait tekintve ez sokkal nagyobb értékrombolás, mint maga az elhallgatott, letagadott, kimagyarázott bűnös tett. (Bocsánatot kérünk e megállapításért a szóban forgó bűnös tettek elszenvedőitől és hozzátartozóiktól.) Itt ugyanis már egy felnövekvő nemzedék, egy egész nemzet szellemi és erkölcsi megfertőzése, megsemmisítése történik. Sokakban szinte naponta vetődnek fel az ilyen, s hasonló kérdések: Mi az igazság? Van- e igazság? Kinek van igaza? Kinek az igazsága az igazság? Tudjuk, a bölcselkedő ember örök problémája hangzik itt fel. A kérdést mégsem elméleti, filozófiai oldaláról szeretnénk megvizsgálni, hanem annak gyakorlati, erkölcsi összefüggéseire szeretnénk rámutatni. Bár titkon azt is reméljük, hogy az írás végére az is kiderül, a kettő, elmélet és gyakorlat, alapvetően nem választható szét egymástól. Megítélésünk szerint ugyanis, a jelenlegi erkölcsi zűrzavar éppen abból is for- rásozik, hogy vannak, akik saját bűneik takargatása végett, igyekeznek elhitetni, s vannak, akik el is hiszik, hogy az etika (elmélet) és az erkölcs (gyakorlat) ősidőktől fogva kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Mintegy azt sugallva ezzel, hogy nem kell a dolgok mélyén rejlő összefüggéseket, azok igazságtartalmát keresni. A mai 1 55 1 VS 112.
