Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A bérmálás kateketikai szempontjai
telező előkészületet feltételezve épp azok nem kapnának kateketikai (hitre és hívő életmódra nevelő) hatásokat, akik VII-VIH. osztályosok lévén éppen szembekerülnek a serdülőkori válságokkal. E nézet szerint akkor kell a bérmálást kiszolgáltatni, amikor a gyermekek már szüleiktől lélektanilag leváltak, s meg kell alapozni felnőttkori eszméiket; amikor eszményeket és példaképeket keresnek maguknak, s amikor nagy bennük a közösség-igény, - e jelenségek pedig Magyarországon nagyjából a 14 éves korra tehetők.29 Úgy tűnik, a Katolikus Egyház Katekizmusa és ezen mérsékeltebb álláspont mellett voksol: „Ha időnként úgy is beszélnek a bérmálásról, mint a keresztény érettség szentségéről, mégsem kell összetéveszteni a hitbeli felnőttséget a természetes növekedés felnőtt korával; és azt sem szabad elfelejteni, hogy a keresztségi kegyelem ingyenes kiválasztottság meg nem érdemelt kegyelme, amelynek nincs szüksége tudatos elfogadásra ahhoz, hogy hatékony legyen."30 Mindezek alapján az eddigi két mértékadó egyházmegyei zsinat döntését megfontoltnak minősíthetjük: Egerben alsó korhatárként a 13. évet ill. az általános iskolai VII. osztályt,31 Esztergomban pedig a VIII. osztályt jelölték meg.32 Ha visszagondolunk a jelenkori Egyház sokféle életkor-gyakorlatára (Afrikától Németországig), s benne elhelyezzük a formálódó magyarországit, nem kell, hogy nyugtalanítson bennünket a sokféleség. Mert „valójában az egység meglehet a lényeges pontokban, ugyanakkor kifejezése változhat a történelmi és kulturális körülmények és a belőlük fakadó lelkipásztori követelményeknek megfelelően".33 B) A bérmálkozásra felkészítő katekézis A Catecbesi Trandendae c. apostoli buzdításában II. János Pál pápa kijelenti, hogy a katekézisnek mindig meg kell őriznie kapcsolatát a szentségekkel. „Egyrészt kiemelkedő hitoktatási forma az, amely szentség felvételére készít fel, és mindenféle katekézis a hit szentségeihez vezet; másrészt nem lehet a szentségekkel megfelelő módon élni, ha valamilyen katekézis meg nem előzte őket."34 A bérmálást is folyamatos vallásgyakorlásnak és hitoktatásban való részvételnek kell megelőznie, mert így tudja a katekézis a szentségeket teljes valóságukban tárgyalni, azaz bemutatni, hogy ezek a hit szentségei, melyek méltó felvételére fel kell készülni, különösképp a bérmálásra, mely által „a keresztény embert szorosabb kötelékkel fűzi az Egyházhoz, és a Szentlélek sajátos erejével erősíti arra, hogy Krisztus tanújaként élhessen a világban".35 A katekézis által tudunk rámutatni a keresztség és bérmálás szoros kapcsolatára, s ugyanakkor különbségeire: a keresztség létrehozza a nova creaturát, azaz megadja a keresztény élet létalapját, a bérmálás pedig megteremti a keresztény szellemű cselekvést (agere sequitur esse). A bérmálási előkészület alatt nyílik módunk tehát arra, 29 RÉDLY Elemér: Kateketika, Teol. jegyzet, 1995,52-53. 30 KÉK 1308. 31 Egri Főegyházmegye Zsinati könyve, Eger, 1997, 2. 3. 11. 32 Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve, Bp, SzIT, 1994, 13. §. 33 BABOS István: A bérmálás, in Teológiai vázlatok, Bp, SzIT, 1983, V. 173. 3<i CTr 23. 33 DCG 56, 57. 51
