Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A bérmálás kateketikai szempontjai
A Diakonia 1973/4. száma kifejezetten ezzel a problémakörrel foglalkozik,23 * 25 s mindkét felfogás mellett szenvedélyesen érvelnek a szerzők. Vannak olyanok, akik azt hangoztatják, hogy a gyermekkorban megkeresztelt és most a serdülőkorba lépő fiatalban épp a bérmálás erősítheti meg a vallásos értelemben vett továbbfejlődésnek ill. e követelménynek a tudatát. Mások pedig arra teszik a hangsúlyt, hogy az Egyházon belüli és Egyházon kívüli küldetésben való megerősödés szentsége a bérmálás, azaz az apostoli tevékenységnek a forrása, ezért csak magasabb életkorban szolgáltatható ki. Ez utóbbiak kétségkívül a Rahner-féle gondolatra alapoznak, ti. arra, hogy ha minden szentségben ugyanaz a krisztusi kegyelem közeledik és valósul meg a Szentlélek által, akkor a szentségek közötti különbség csakis az ember léthelyzetéből adódhat, az ún. határhelyzetekből. így a születés szentségi megfelelője a keresztség, a betegség és szenvedés megfelelője a betegek kenete stb., mert ezek által jelzi és eszközli Krisztus az ő megváltásának erejét és realitását. Ez alapján a bérmálás léthelyzetének a nagykorúvá válásnak kell lennie, mert az erő és a küldetés szempontjai csak akkor világlanak ki, ha érettebb korban szolgáltatják ki. így a keresztség lényege az lesz, hogy a kegyelem kiszakítja az embert a bűn és a halál törvényének hatalmából, és belehelyezi a húsvéti misztériumba. A bérmálás pedig láthatóvá teszi a megváltást a világban, mert ahhoz ad erőt az önmagát felnőtt módon elkötelezettnek, hogy a világban, a világ üdvösségéért fáradozzon a Szentlélek erejével. Így a bérmálás az éretté avatásnak, a nagykorúság kezdetének lesz a szentségi megpecsételése.26 A nagykorúság azonban lelkileg nem azonosítható a polgári értelemben vett felnőttséggel, azzal, hogy az ifjú kilép az őt irányító és róla gondoskodó szülői akarat alól. A lelki nagykorúság szorosabb elkötelezettséget jelent, tehát kilépést a gyermeki gondolkodásmódból, a spontán énközpontúságból. Ezért húzza alá nyomatékosan az Általános Kateketikai Direktórium, hogy a gyermekségből kilépő és a tényleges serdülőkor előtt állót már nem szabad a katekétának gyermeknek tekintenie, s persze felnőttnek sem (úgy és olyan dolgokról tanítani neki, amelyeket még nem ért meg). Ezért e generációnak az egyháztörténelmet írja elő tanítási anyagként: „Egy olyan konkrét példákkal dolgozó nevelés, amely a szentek életével és kimagasló személyiségek példájával nevel, továbbá az Egyház aktuális életére hivatkozik a katekézisben, megfelelő táplálékot nyújt ennek a korosztálynak."27 Ennek alapján a lelki nagykorúság nem annyit jelent, hogy „mivel felnőtt vagy, megbérmálkozhatsz", hanem inkább ezt: már nem vagy gyermek, építed magadban a szolgálatkészség lelkületét, s erkölcsi életedben a kötelességteljesítés és a tisztaszívűség kezd jellemezni, s ráadásul saját és személyes imaéleted van, - ha saját akaratodból vállalod a bérmálási készületet, és saját akaratodból akarsz megbérmálkozni, nos akkor megbérmálkozhatsz, mert már nem vagy gyermek, hanem lelkileg nagykorú vagy.28 A magas életkorban (18-20 év) való bérmálás bizonyosan javítaná a statisztikát, de figyelmen kívül hagyja azt a szempontot - érvelnek egyesek -, hogy a kétéves kö23 Részletesen ismerteti a Teológia 1975/1, 54-56. 26 RAHNER-VORGRIMLER: Teológiai kisszótár, Bp, SzIT, 1980, 61-62; TOMKA Ferenc: Lelkipásztori szentségtan, Teol. jegyzet, Bp, 1996, 121; ADAM-BERGER: Fast oralliturgisches Handlexikon, Freiburg-Basel-Wien, Herder, 1980, 146-149. 22 DCG 83. 28 KORONCZ László: A bérmálkozók életkora, in Teológia 1978/2, 122-124.------- 50
