Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
régiónkat illetően meghatározónak is minősíthető Orosz Ortodox Patriarchátusra. Véleményünk szerint ugyanis az egységre irányuló párbeszéd eredményességének egyik legfőbb akadálya nem az uniátusok léte vagy nemléte, hanem a partner-kép már említett prekoncepciózus hiányosságai és nem egy esetben annak kellően nem reflektált, sőt a valós tényekre és nem fikciókra alapozott mérlegelést időnként határozottan kerülő, önáltatással határos irrealitása.14 Más szóval - a probléma abban van, szerintünk, hogy a párbeszéd egy virtuális partnerrel zajlik. kritizált keleti Katolikus Egyházak (ez a kérdés külön tanulmány tárgya kellene hogy legyen). Véleményünk szerint a Nyugaton sokak által elképzelt Ortodoxia-kép - az ideális Igazhitfíség ikonja, azonban, mivel mindnyájunknak kötelessége és érdeke az egység munkálása, irányába ne a vágyálmainkban elképzelt Ortodox testvér-Egyházzal, hanem reálisan létező keleti hit-testvéreinkkel haladjunk, miután mindent megtettünk, hogy őket minél jobban és hitelesebben megismerjük és saját magunkat is megnyissuk előttük. „Ha az Egyházak szétszakítottságát valóban szerencsétlenségnek tartjuk, amely véleményem szerint elkerülhetetlen volt, kölcsönös nem-ismeretüket még nagyobb szerencsétlenségnek kell tartanunk. Ez az ignorancia ugyanis mindkét irányban megnehezíti a megértést és az együttműködést, mi több, azt lehetetlenné teszi. Pedig ez a közreműködés az emberiség megszabadításának legfontosabb tényezője abból az erkölcsi krízisből, melyben szenved. Ismerkedjünk meg jobban, hogy jobban értsük és tisztelhessük egymást, hogy úgy érezhessük kölcsönösen, hogy nézeteink különbözőségétől függetlenül keresztények vagyunk, közös célokkal és közös ideálokkal." (BALANOS egyháztörténész, Athén - mottó Jevdokimov lengyel kiadású Ortodoxiájából). S eközben mindnyájunkban, ismét és ismét, állandóan ébren kell tartanunk annak tudatát, elsősorban önmagunk vonatkozásában, hogy „nincs ember, ki él és ne vétkezzék" - a szétszakítottságunk a mi bűnünk, a második évezred áteredő bűne, amelyre, sajnos, még nem kaptuk meg a mentesítő keresztséget, hacsak a tűz, a Lélek által meg nem kapjuk - ebben bízunk. Pedig a problémák ismertek, itt csak az egyikre utalunk: a kétoldalú teológiai vegyes-bizottság ortodox tagjai időnként kételkednek egy-egy társuk státusát illetően. (Ez a bizottság 1980-ban kezdte meg működését 56 taggal: a 14 Ortodox Egyházat 1 püspök és 1 teológus-szakértő képviseli, a katolikus oldalt a paritás szellemében szintén 28 püspök és teológus). A problémák legszélsőségesebb megnyilvánulása volt a kérdés, amelyet az Athos hegyéről intéztek Demetriosz pátriárkának, miután hazatért Rómából 1987-ben, ahol a Szt. Péter bazilikában a Szent Liturgia során tevőlegesen részt vett az Igeliturgiában a Pápához tett látogatása keretében. A szerzetesek véleménye szerint „a római Egyház szentségei nélkülözik a kegyelmet (...), tehát a heretikus istentiszteletben való részvétel megengedhetetlen". Az előbbiekhez elszomorító antinómiaként idézzük itt a Szentatya szavait a Pátriárkához a fent jelzett Igeliturgiából: „A Római Szék, érzékenyen mindahhoz, amit az Egyház hagyománya tartalmaz, a Keleti Egyliáz hagyományát teljességgel tiszteletben kívánja tartani". Majd mindkettejük részéről görögül hangzott el a niceai-konstantinápolyi Hiszekegy a Filioque nélkül, ilyen szimbolikus módon zárva le a Kelet és Nyugat közötti konfliktust ebben az oly nehéz kérdésben" (Idézetek - in P. Mc Partlan, in Szopricsasztya 1996/3-4, 150. o.). A legsúlyosabb problémát azonban a párbeszéd mai helyzetében a görögkatolikusok jelentik. „Jelenleg a Görögkatolikus Egyházak feléledése régi sebeket tépett fel: részlegesen leblokkolta a dialógust addig a pillanatig, amíg a katolikusok és az ortodoxok a szeretet szellemében gyógyítják be őket a kölcsönös tisztelet jegyében". A bizottság közös nyilatkozata szerint (Information Service 73 (1990) 52) mára pont ez a probléma kapott „prioritást az összes többihez képest, amelyek közös tanulmányozást és megbeszélést kívánnak". (Mc Partlan, op. rit., 141. és 150. o.). Görögkatolikus szemszögből itt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az isteni Gondviselés jóvoltából létező 21 sajátjogú Görögül . keleti Katolikus Egyház különösebb megrendültség nélkül kell, hogy szemlélje a párbeszéd időnként sajátosan kanyargó útját - a maga végső soron a krisztusi egységre irányuló konkrét modus vivendi-ét kutatva a helyi ortodox közösségekkel való egymás-mellett-élésben. Arra kell törekednie, hogy a mainál is jobban készen álljon a szeretet helyi párbeszédére és közös tetteire, ha a Gondviselő, mert csak benne bízhat, erre indítja a helyi Ortodox egyházrészeket. Ők azonban, ma úgy tűnik, kevéssé osztják legfelsőbb hierarchiájuk ugyan feltételekhez kötött, de időnként, legalábbis verbálisán, kimutatható készségét a párbeszédre. Sajnos a működő szeretet előjelei részükről egyáltalán 31
