Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Boda László: A természetes erkölcsi törvény időszerűsége korunkban
sérülést szenvedett. A természetes erkölcsi törvényt ezért is ajánlatos - főleg az angolszász etika számára - tételes formában megfogalmazni, akárcsak az Emberi Jogokat, melyek kimondása maga sem független a természetes erkölcsi törvénytől (vö. pl. az emberi személy tiszteletének kötelező etikai életszabálya, melyre legegyetemesebb jogai alapozhatók). Külön figyelmet érdemel az a konkrét természetes erkölcsi törvény is, amely a katolikus morálteológia korábbi évszázadaiban már ismert volt, de újabban mintha feledésbe merült volna. Ez a „Lehetetlenre senki sem kötelezhető" elve (Ad impossibile nemo tenetur). Ha van egyáltalán etikai evidencia, akkor ez az. Olyan egyszerű és érvényességében annyira parancsoló, hogy hívőt és ateistát kötelező jellege különösen szembetűnő. S bár a 18-19. sz. morálteológiája ismerte, az elv korszerű értelmezése új feladatot jelent. Tehát a természetes erkölcsi törvény nem csupán számában és módosulásában, de értelmezésében is fejlődhet. Élesen vetődik föl ugyanis a „fizikailag lehetetlennel" szemben a „morális képtelenség" fogalma.17 S míg az előbbi elemi iskolai szinten is érthető, az utóbbi többnyire bonyolult kérdés, helyenként kifejezetten erkölcsi dilemma, amely próbára teszi még az erkölcsi nagykorúság tanúit is. Hiszen olyan problémákat vet föl: kinek, mikor, mennyire jelent lelkiismereti felelősségtől fölmentő erkölcsi képtelenséget egy adott helyzetben való állásfoglalás. Érdemes idézni a haszidok döntési szituációját az I. makkabeusi könyvből. Akkor következett ez be, amikor az üldözések idején úgy kívánták megtartani a szombat törvényét, hogy nem védekeztek. Ez a valláserkölcsi dilemma jellemző példája. Ennek értelmében fizikailag kiszolgáltathatják magukat azzal, hogy nem védekeznek, de ha valamennyien vértanúk lesznek, ki fogja akkor megtartani a szombat törvényét? (vö. IMak 2,41) Az erkölcsi dilemma bonyodalmaiban egyébként korunk etikája tisztábban lát és tudatosabban ítél. Ez is egyik módja a fejlődésnek.18 Mindehhez járulnak a motiváció tudatalatti gyökerei, melyek feltárása a mély- lélektani ismeretek birtokában válik magabiztosabbá, ami a lehetetlen parancsát illeti. Történelmi tapasztalat, hogyan nyilvánulnak ki a természetes erkölcsi törvény fényénél teljes embertelenségükben azok az uralkodói rendelkezések, amelyek lehetetlent követelnek meg az alattvalótól. Kifejezett szándékuk ugyanis, hogy ezzel tönkretegyék, elpusztítsák azt, aki valamilyen módon keresztezi szándékukat. Dávid király nagy bűne is ezért hívta ki Náthán próféta keményen ítélő szavait (vö. 2Sáml2. f.). Dávid ugyanis szándékosan olyan parancsot adott, hogy annak teljesítése hűséges emberének, Uriásnak életébe került, akinek feleségét a király megkívánta. Ugyanezt tette egy ősi ballada szerint az egykori skót király is, egyik hűséges főemberével, Sir Patrick Spens-szel, akinek személyi kiválóságát nem bírta elviselni. Télidőben küldte őt a viharos tengeren a norvég királyhoz. Ez gyakorlatilag halálos ítélet volt, egy fontosnak feltüntetett királyi parancs legalitásának álarcában. Ezek a fizikai képtelenség példái, melyek a morális képtelenséghez is kapcsolódnak. Hiszen a királyi parancs megtagadása legalizálná az ítéletet. S hogy a tisztán erkölcsi képtelenség belátása is mennyire mélyen gyökerezik az emberi lelkiismeretbe, az filmből vett kiélezett kázus elemzésé17 A morális képtelenségről részletesebben Id. K. HÖRMANN: Lexikon der elír. Moral, 1976, Tyrolia, 192. 18 Az erkölcsi dilemmáról Id. L. BODA: Warum eben das Dilemma? Folia Theol. 1993/4 Márton Áron kd. 119. = 14
