Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
ОЭЗ ППП tOEJ] a Kiv 21,23-ban stb.). +10b „valakinek helyébe lép" (Préd 4,15) +mp „valakinek a helyébe lép" (1 Kir 8,20) Mint látható a felsorolt kifejezések közös nevezője a behelyettesítés gondolata, vagyis, hogy valaki cselekvőén vagy szenvedőén egy másik helyére lép, de ezt nem azonos szinten fejezik ki (a behelyettesítés nem minden esetben „bűnöket hordozni" jelentésű), ezért a behelyettesítés mibenlétét külön külön, a kifejezések szövegösszefüggésének szintjén kell meghatározni49. A behelyettesítés értelmét a negyedik Ebed- JHWH dalban részben a kifejezésekből (lásd fentebb aláhúzott kifejezések) részben a szöveg elemzése alapján kell meghatározni. A Szolga behelyettesítő szenvedése „sokak" üdvössége Amikor kitérünk a negyedik Ebed JHWH-dalban a behelyettesítés értelmére, akkor azt egy szélesebb, a Szolga üdvösségközvetítő küldetésének hátterében kell szemügyre venni, amely egyszerre Izraelhez és a népekhez szól. Ebből az is világos, hogy küldetésének behelyettesítő jelentése már az első dalra is kiterjed, noha a negyedik dalban teljesedik ki és válik világossá. Az első három dal JHWH választott Szolgájának küldetéséről szól, a népekhez és Izraelhez, amelynek során a JHWH ügyét képviselő Szolga egész emberi voltát veszélyeztető ellenállásba ütközik. A szenvedésekben egyedül marad, s csupán JHWH közelségébe és segítségébe vetett bizalma ad neki erőt. Hogy valóban kudarcot szenvedett-e küldetése, s mi szenvedésének valódi értelme, arra a negyedik dal ad választ: a Szolga nem vallott csődöt, JHWH mindig vele volt, és segítsége, amelyet a harmadik dalban a Szolga csak remélt (íz 50,7-9), most nyilvánvalóvá válik, mert jövője JHWH kezében van (íz 52,13-15; 53,1 lb-12). A Szolga ártatlan volt, szenvedése behelyettesítő érvényű, nem saját, hanem mások bűnterhe hordozásának eredménye, amely üdvösség forrása „sokak" számára (íz 53,1-1 la). A negyedik dal úgy épül fel, hogy központi részét, az ún. „Mi-beszédet" (53,1- 11a) keretként két JHWH-beszéd fogja közre (íz 52,13-15; 53,1 lb-12,). A keretben és a központi részben egyaránt megtalálhatók azok az ún. „behelyettesítés-kijelentések", amelyek kulcsként szolgálnak a Szolga szenvedésének ill. sorsalakulásának magyarázatához. A két beszédben JHWH feltárja a szenvedő Szolga dicsőséges sorsát, majd a JHWH kijelentés fényében a „Mi-beszéd"-ben ismeri fel a mi-csoport, hogy üdvösségük, azaz megmentésük nem a saját érdemük, hanem valaki más, a Szolga tettének eredménye, aki ártatlan, szenvedő sorsa JHWH terve volt, nem pedig a saját bűneiért kirótt büntetés. JHWH és a Szolga mindig szoros közösségben voltak. A Szolga ártatlanságának felismerése az íz 53,2-6 szövegében jut kifejezésre, amelyben két réteget különböztethetünk meg. Egyrészt a „mi" korábbi látásmódja, amely az ún. erkölcsi okság elvén nyugszik. Eszerint, aki szenved, és a közösségben való lét képtelenségét hordozza sorsában („Úgy nőtt fel előtte[ünkl mint a hajtás, és mint a gyökér a száraz földből. Nem volt sem szépsége, sem ékessége, hogy nézzük őt, és külseje sem, hogy gyönyörködhettünk volna benne. Megvetett volt, elhagyott 49 A behelyettesítés különböző modelljeit lásd JANOWSKI, B., Stellveretung, 27-35 old. 63
