Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
Az Ebed-JHWH dalok értelmezése Az Ebed-JHWH dalok értelmezésénél felmerül a kérdés: kire gondol a próféta, amikor leírja a Szolga küldetését és engesztelő szenvedését. Az értelmezés nehézségei magából a bibliai szöveg sokrétűségéből és a terminológia többértelmű használatából adódnak. Mint láttuk, a fogság idején az üdvösségközvetítés szemléletében átalakulás következett be, a terminológia használata viszont nem változott. Ez azt jelenti, hogy a nép vagy annak szent maradéka továbbra is úgy jelenik meg az üdvösség megvalósulásának eseményeiben és meghirdetésében mint individuum. Nehézséget jelent az is, mint láttuk, hogy a „szolga" (“Db: 'ebed) jelentése az Ószövetség bibliai hagyományában sokrétű. Ebből következik az Ebed JHWH dalok értelmezésének egyik nagy kérdése, hogy a Szolga individuum-e vagy individuum formájában megjelenő kollektívum, Izrael, esetleg annak szent maradéka. Ezért a Szolga kilétének magyarázatánál a kutatók véleménye lényegében megoszlik a kollektív és individuális értelmezés között31 32. A kollektív értelmezés képviselői szerint a Szolga nem más mint Izrael. Ebbe az irányba mutat a héber szöveg ókori fordítása a Szeptuaginta is, amely az első dalban (íz 42,1-4) a héber szöveg 1. versét - „íme az én szolgám, akit támogatok, az én válaszottam, akiben lelkem kedvem leli" - a következő módon adja vissza: „Jákob az én szolgám, akit támogatok, Izrael az én választottam, akit lelkem befogad." A kollektív értelmezés szerint a Szolga azonos az empirikus, az igaz, vagy az ideális Izraellel vagy Izrael egy részével, a „szent maradékkal". Izrael vallási küldetésében mint az igaz Isten imádója JHWH Szolgájának bizonyul. Izraelnek is vannak bűnei, de a pogányokéhoz mérten azok elenyészőek. Júda és Jeruzsálem lerombolásával, illetve a fogsággal Isten felismertette népével bűneit. A fogság megaláztatásai után JHWH helyreállítja népét, s Izrael ezzel az igaz Isten tanúja lesz a népek között. Amennyiben a Szolga Izrael egy részét képviseli, a nép két csoportja különböztethető meg. A népéért szenvedő Szolga Izrael vallási elitjével azonos, a „szent maradékkal", amely ártatlanul szenved a nép másik részéért, a bűnösökért. A JHWH-hoz hű vallási elit mibenlétét a szerzők más-más csoportban jelölik meg: a prófétákban, a fogságba hurcolt igazakban, a Babilonban élő közösségben. A kollektív értelmezést képviselik többek között J. Wellhausen (1894), R. Smend (1899), K. Budde (1900, 1908), К. Marti (1900), E. König (1926), P. A. H. de Boer (1956), L G. Rignell (1956), J. Mui- lenburg (1956), O. Kaiser (1959), P. Bonnard (1972), N. Snaith (1967), J. Becker (1968), К. Baltzer (1971), R. F. Melugin (1976), D. Michel (1981), T. N. D. Mettinger (1983) stb3k Mint közvetítő megoldás a kollektív és individuális értelmezés között foglal helyet, illetve a kettőt egyesíti a „corporate personalitiy" (korporativ személyiség) néven ismert magyarázat. Ennek értelmében a Szolga Izrael éntudata, és megszemélyesítője. A közösség megszemélyesítésével, személyként való ábrázolásával többször lehet találkozni az Ószövetségben a közösség és az egyes személy együttlátása folytán Az el31 A dalok Szolgája értelmezési irányainak jó áttekintő összefoglalását lásd FEUILLET, A. Les poemes du Serviteur: Études d'exégése et de théologie biblique. Ancien Testament, Paris 1975, 119-179, 142- 164. old. - Az egyes irányok bemutatását a szerzők álláspontjának ismertetésével lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, Darmstadt 1985. 32 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 115-120. 132-134. 138-141 old. 57 -------
