Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
mélet elindítója О. Eissfeldt (1933), igazi képviselője, akitől a corporate personality elnevezés is ered H. W. Robinson (19 3 8)33. Az individuális értelmezés a Szolgát egyednek tekinti, de azonosításában eltérnek a vélemények. A hagyományos messiási-eszkatológikus értelmezés a Szolga alakjában a jövőben bekövetkező valóságot látja, akinek életművével a végidő üdvösséges állapota beteljesedik. Ennek a véleménynek képviselői a Szolgát közvetlenül így pl. J. van der Ploeg (1936), I. Engnell (1948), G. W. Anderson (1952), H. Gross (1968), J. Monlou- bou (1973), R. Feuillet (1975)34, vagy közvetve35 a Messiással azonosítják. Egy másik álláspont szerint a Szolga jövőbeli (értsd eszkatológikus), ideális és végérvényes üdvösségközvetítő. Alakjának és üdvözítő művének megrajzolása teológiai reflexió eredménye: a királyi üdvösségközvetítő és (elsősorban) a prófétai küldetés egybeötvözése, amelyben Izrael népének üdvtörténeti tapasztalatai is helyet kapnak. így többek között G. von Rád (1960), C. Westermann (1966, 1976), W. Zimmerli (1969), N. Füg- lister (1970), H. Simian-Yoffre (19 8 6)36, E. Haag (1983)3Ü Az individuális értelmezés másik iránya szerint a Szolga a múlt vagy a szerző korának kiemelkedő személyisége: pl. Mózes, Józija, Jeremiás, Jojachin, a fogság korának ismeretlen mártírja vagy a fogság utáni időszak tóra tanít ója38. Az autobiografikus értelmezés szerint a szenvedő Szolga nem más mint maga a próféta, Deutero-Izajás, s az ő tapasztalatait ismerjük meg a dalokból. Az értelmezés képviselői közül többen a prófétát tekintik az első három dal szerzőjének, a negyedik dalt a próféta tanítványai köréből eredőnek tulajdonítják. Az autobiografikus magyarázat 5. Mowinckeltől származik (1921), aki később ugyan feladta véleményét , de mindmáig számos kutató követi ezt a magyarázatot így pl. E. Sellin (1928), К. Eiliger (1931), P. Volz (1920, 1932, 1949), J. Begrich (1938), E. Kutsch (1967), G. Fohrer (1970), R. N. Whybray (1975, 1978)39. Szintén az autobiografikus értelmezés körébe sorolható azoknak a kutatóknak álláspontja, akik a 80-as évek elejétől kezdve a redak- ciótörténet módszerére támaszkodva, az íz 40-55 fejezetek szorosabb összefüggésében keresnek magyarázatot az Ebed-JHWH dalok értelmére, noha úgy vélik, hogy a dalok értelmezése nem szorítható egyszerűen a kollektív vagy individuális magyarázat alternatívájába40 41, így H. J. Hermisson (1981, 1982, 1984, 1996), О. H. Steck (1984, 1985, 1992, 1993) R. G. Kratz (1991) és B. Janowski {1993, 1996)·”. 33 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 134-137 old. 34 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 113-115. 129-132. 142-145 old. 35 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 145-147 old. 36 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 149-151. 153-156 old.; - SIMIAN-YOFRE, H. álláspontját lásd Art. „inU'abad" ThWAT V. (1986) 1009-1010 kol. 37 HAAG, E. az eredeti „Ebed-JHWH költészet" szerzőjének Deuteroizajást tartja, aki a Szolga alakjában a deuteronomista Dávid és Jeremiás tradíció szabadító-megmentő tematikáját egyesítette, és a Szolga küldetésében JHWH művét mutatja be, aki az új szabadító-megmentő közvetítő küldetését egyetemes jelentőségű eseménnyé teszi az üdvösség rendjében, Die Botschaft vom Gottesknecht, 189-195 old. 38 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 147-149 old. 39 Lásd HAAG, H.: Der Gottesknecht bei Deuterojesaja, 123-129. old. 40 Lásd HERMISSON, H. J.: Gottesknecht und Gottesknechte, 61-62 old.; Das vierte Gottesknechtslied, 23. old. A kérdés részletesebb bemutatását az Ebed JHWH dalok individuális és kollektív vonásainak összefüggésében lásd a következő, 41. lábjegyzetben. 41 A felsorolt szerzők folyamatosan hivatkoznak egymás megállapításaira, s eltekintve a részletekben 58
