Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
szenvedés és a meg nem értés eddig ismeretlen mélysége és nagysága kíséri a Szolga küldetését. Mindezek elfogadásában viszont csodálatos készséget és Isten iránti bizalmat tanúsít, amelynek erejével lankadatlanul végrehajtja Isten számára rendelt tervét. Tevékenysége, életműve gyógyító, az össszetört és ítéletreméltó ember felemelése, lemondva a hatalom eszközeiről. A Szolga küldetésének jelentősége túlmutat Izraelen és kapcsolatba hozza a nemzetekkel. Végül életében és halálában az utolsó szó a megdicsőülésé, amelynek az egész világ tanúja lesz, kiváltva azok elismerését is, akikért, anélkül, hogy ők tudták volna, a Szolga szenvedett. A királyi közvetítő hagyománya A királyi közvetítő vonásai figyelhetők meg a Szolga kiválasztásában és bemutatásában28 29, ugyanakkor a dalok sohasem nevezik a Szolgát királynak, vagy akár Dávid háza tagjának. JHWH, királyhoz hasonlóan jelöli ki és mutatja be őt (íz 42,1; 49,3 vö. Zsolt 2,7). Ő is, akárcsak Dávid házának tagjai, JHWH választottja (íz 42,1 vö. Zsolt 89,4-5. 21 köv.; 132,11). Dávidot tizennyolc alkalommal nevezi az Ószövetség választottnak, JHWH szolgájának pedig negyvenszer. Ugyanígy a jövő dávidi uralkodója is JHWH szolgája lesz (Ez 34,23 köv.; 37,24). Isten lelke nyugszik rajta (íz 42,1) akárcsak a királyokon (1 Sám 16,13; íz 11,2), a beszéd különleges erejével felruházott (íz 49,2 vö. íz 11,4). Neki is, miként a királynak békét kell hoznia (íz 53,5 vö. íz 9,5 köv.; Zsolt 72,7)29. Megfigyelhető azonban a Szolga alakjában a királyi hagyomány kiigazítása vagy újraértelmezése is. Az első daltól fokozatosan háttérbe szorul a a királyi hagyomány hatása, a másodikban és harmadikban egyre inkább a prófétai elem dominál, amennyiben a Szolga erőtlensége egyre fokozódik. A negyedik dalban szinte a királyeszme ellenképe jelenik meg, amikor a Szolga a teljes gyengeség és erőtlenség jegyeit ölti magára. Alakjában így a két hagyomány egybeötvözése nyomán egyszerre jelenik meg a dicsőség és megalázottság, az erő és a gyengeség, emlékeztetve az utolsó messiási jövendölés alázatos, JHWH segítségére utalt, az egyszerű emberek hátas állatán, a szamárháton bevonuló királyra (Zak 9,9 köv.).30 28 A királyi közvetítő különböző elemeinek felismerésén túlmenően olyan álláspont is felmerült, hogy a JHWH Szolgájáról szóló énekek összefüggésbe hozhatók Jojachin király alakjával és sorsával is, akit fiatalon a babiloni számkivetésbe hurcolt Nebukadnezár a Jeruzsálem ellen vezetett büntető hadjárata alkalmával Kr. e. 598-ban. A fogságban élők figyelemmel kísérték Jojachin személyét és sorsának alakulását. Erről tanúskodik Ezekiel próféta is, aki meghívását és tevékenységének főbb időpontjait Jojachin számkivetésének esztendejétől határozza meg. Kiszabadulását a fogságból a Királyok könyve és Jeremiás könyve is megemlíti (2 Kir 25,27-30; Jer 52,31-34). A király tragikus sorsa a fogságba hurcolt Izrael szenvedéseinek is jelképe. A dalok szerzője számára ezért a király szenvedései is alkalmat szolgáltathattak a szenvedés üdvösségszerző és közbenjáró értékének bemutatására, így CAZELLES, H.: Le roi Yoyakin et le Serviteur du Seigneur: Proceedings of the Fifth World Congress of Jewish Studies, I., Peli, P szerk., Jeruzsálem 1969,121-125 old. 29 A királyi hagyomány részletesebb tárgyalását az Ebed JHWH dalokban lásd FÜGL1STER, N.: Alttestamentliche Grundlagen, 163-165 old.; - SCHMIDT, W. H.: Die Ohnmacht des Messias, 30-32 old. (a szerző a királyi tradíció elemeit és.hatását együtt mutatja be a prófétai hagyománnyal, és rámutat arra, hogy a prófétai hagyomány milyen mértékben igazítja ki, vagy talán újraértelmezi a királyi vonásokat a Szolga alakjában). 30 Lásd SCHMIDT, W. H.: Die Ohnmacht der Messias, 31-32 old.; Alttestamentlicher Glaube, Neukir- chen-Vluyn 19968, 284-287 old. 56
