Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
választani azokat, de nagyobb súllyal képviselt az az álláspont, amely szerint a Szolga küldetése alapvetően prófétai24. Összefoglalóan megállapítható, hogy JHWH Szolgája személyének és küldetésének megrajzolásában Izrael üdvösségközvetítőkre vonatkozó tapasztalatai - a királyimessiási, elsősorban azonban a prófétai hagyomány - teljes érettségükben mutatkoznak meg. A prófétai hagyomány és élettapasztalat JHWH Szolgájának életművében, szenvedésében és feladatában (Isten igéjéről kell tanúskodnia) a prófétai hagyomány tapasztalatai csapódtak le25. Életművében az üdvösségre beállított prófétai küldetés valósul meg. Célja nemcsak Izrael, hanem a nemzetek üdvössége is. Kifejezésre jut az a felismerés is, hogy az üdvösségközvetítő megbízatás nemcsak lefoglalja a prófétát, hanem a közvetítői mivolt személyével teljesen azonossá is válik. Egyúttal választ ad arra a végső fokon teológiai kérdésre is, amelyet a prófétai élettapasztalat és a küldetéssel járó szenvedés vet fel: miért kell az Isten ügyét képviselő prófétának üldözést szenvednie és látszólag alulmaradnia a gonoszokkal szemben. A Szolga sorsa adja meg a feleletet. A közvetítő éppen az értelmetlennek tűnő bukás és szenvedés árán teljesíti feladatát, míg személye fennmarad26. A prófétai hagyományra utal, hogy a Szolga küldetése hangsúlyozottan az ige szolgálatában áll (íz 42,1 köv.; 49,2; 50,4). Különösen az íz 49,1-6-ban, a 2. dalban dominál a prófétai jelleg, meghívása Jeremiáséra emlékeztet (anyaméhtől hívott akárcsak Jeremiás 49,1 vö. Jer 1,5), de kicseng belőle a fogság előtti próféták sikertelen működése is. Az ige szolgálatával van szoros kapcsolatban a Szolga szenvedése, amelyek küldetése során érik (íz 42,4a; 49,7; 50,4-9; 52,13-53,12). A daloknak teológiai előtörténete van, amely mintegy előkészítette a szenvedő Szolga alakjának és küldetésének megrajzolását. Az írott prófétai hagyományban Je24 ZIMMERLI, W.: Art. παις θεού A/В, ThWNT V (1954) 665-676. 666 old.; - MOWINCKEL, S.: He that Cometh, Nashville/New York 1956, 187 köv. 213 köv. 218 köv old.; - von RAD, G.: Theologie des Alten Testaments II., 267 old.; - WESTERMANN, C.: Art. „1311 'aebaed Knecht" THAT II., (1976), 182-200. 194 kok; - FÜGL1STER, N.: Alttestamentliche Grundlagen, 152 köv. 154 köv. old.; - Az újabb kutatás képviselői STECK, Ο. H. (a szerző munkáit lásd a 2. lábjegyzetben az itt következő évszámoknál: 1984, 1985, 1992), HERMISSON, H. J. (a szerző munkáit lásd a 2. lábjegyzetben az itt következő évszámoknál: 1982, 1996; továbbá Das vierte Gottesknechtslied im deuterojesajanischen Kontext: 4 old.) és JANOWSKI, B. (Stellvertretung, 75-78 old.) Ebed JHWH-t prófétai Szolgának nevezik. A kifejezés használatának az az alapja, hogy a felsorolt kutatók a dalok autobiografikus értelmezéséből indulnak ki, vagyis, hogy legalább az első három dal Deuteroizajástól ered és a próféta küldetéséről szól.; - HAAG, E. (Die Botschaft vom Gottesknecht, 177-195 old.) azt a sajátos véleményt képviseli, hogy az Ebed-JHWH dalok szerzője a Szolga küldetésének megrajzolásához a deuteronomisztikus Dávid és Jeremiás képet használta fel. - Más kutatók inkább a királyi közvetítő hagyományának tulajdonítanak döntőbb szerepet a Szolga alakjának és szerepének megrajzolásában pl. KAISER, О. (Der königliche Knecht), vagy eldönthetetlennek tartják, hogy a királyi vagy a prófétai elemet tekintsük meghatározóbbnak, mert a kettő annyira egységben van pl. SCHMIDT, W. H. (Die Ohnmacht des Messias. Zur Überlieferungsgeschichte der messianischen Weissagungen im Alten Testament, KuD 15 119691 18-34,31-32 old.). 25 ZIMMERLI, W: Frucht der Anfechtung des Propheten, Die Botschaft und die Boten, H. W Wolff emlékkönyv, J. Jeremias-L. Perlitt szerk., Neukirchen-Vluyn 1981, 132-146 old. 26 FÜGLISTER, N.: Alttestamentliche Grundlagen,)05-224, 152 köv.162-163 old. 54 ΞΞΞΞ
