Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A rendkívüli vagyonkezelési intézkedés a CIC szerint
riae administrationis excedunt). Ez elvi jellegű minősítés. Mindazonáltal a rendkívüli vagyonkezelési intézkedések is az egyházi vagyon őrzését, javítását és gyümölcsözte- tését szolgálják. Ami pedig az ilyen intézkedésekre vonatkozó jogkövetkezményeket illeti, csakis az illetékes hatóság előzetes engedélyével végezhetők érvényesen. A törvény tehát irritáló, azaz a jogcselekményt érvénytelenné tevő. A szerzők között van olyan, aki ebből a vonásból kiindulva határozza meg a rendkívüli vagyonkezelési intézkedés fogalmát: ha foganatosításához valamilyen irritáló törvény társul. így azonban nem tűnik ki, mi a különbség a rendkívüli vagyonkezelési és az elidegenítési intézkedés között. A Kódex a részleges jogra, a szabályzatokra bízza az ilyen intézkedések megjelölését, melyeknek figyelembe kell venniük a törvényhozó által adott elvi kritériumokat, ti. melyek meghaladják a rendes vagyonkezelés módját és határait. Kérdés: Az ilyen meghatározásnak taxatívnak kell-e lennie, vagy meg lehet-e a mai gazdasági szituációban taxatíve állapítani az ilyen intézkedéseket. A jogbiztonság a taxativitás mellett szól, a modern gazdasági szisztéma gyors mozgása pedig az exemplifikatív felsorolás mellett. Mindenesetre a konkrét helyzet hozhat olyat, hogy módosítva a szabályzatot, új ügylet kerül a rendkívüli kezelési intézkedések sorába, míg más a továbbiakban rendes kezelési intézkedésnek minősül; pl. a jogi személy anyagi bázisa nagyságrenddel nagyobb lett. A részleges jog és a statutális jog természeténél fogva a konkrét helyzetet igyekszik jogilag rendezni. Tehát ami az egyik jogi személynél rendes vagyonkezelési intézkedésnek minősül, az a másiknál rendkívülinek. Vagy lehet olyan eset is, hogy az intézkedés rendes a határokat illetően, de rendkívüli a módot illetően. Melyek azok a tényezők, melyek rendkívüli intézkedésnek minősítenek bizonyos intézkedéseket? Pl. a javak nagy mennyisége, a veszteség rizikói, az intézkedés érinti a vagyon állagát, stabilitását, bonyolult a jogügylet, a végrehajtás hosszadalmas stb. A rendes vagyonkezelési intézkedések azok, melyek a jogi személy mindennapi életében szükséges kiadások, bevételek, melyek az intézmény folyamatos működését biztosítják. Ezek az intézkedések pl. kisebb értékű javak bérbe adása, bevételek beszedése, behajtása, termés eladása, a gazdálkodás, a működés szükséges és elégséges eszközeinek beszerzése, biztosítások kötése, munkabérek kifizetése, adók befizetése stb. A rendkívüli kezelési intézkedésekhez a szerzők (L. Chiappetta-t követve)12 a következő ügyleteket szokták sorolni: ingatlanok vétele, cseréje, elidegenítése, jelentős értékű ingóságok vétele, cseréje, elidegenítése, az állandó vagyonhoz tartozó ingóságok elidegenítése, örökség, adomány elfogadása, róla való lemondás, főleg ha teherrel és meghagyással járnak, építkezés, hasonló nagyberuházások, ingatlanok tartós bérbe adása, kötelmek vállalása, jelzálog (hipothéka), perbe bocsátkozás stb. E szerzők nem különböztetnek világosan a rendkívüli vagyonkezelési intézkedés és az elidegenítési intézkedés között. Ez veszélyt jelenthet, mert a két intézkedésre más normatíva vonatkozik; melyik az applikálandó? De Paolis nyomán megkíséreljük a két intézkedési típus elkülönítését.13 Ha úgy határoztuk meg a vagyonkezelési intézkedést, mint a megszerzett javak feletti rendelkezést, kizárva belőle az elidegenítést, akkor két intézkedési típussal van « CHIAPPETTA, L, II Codice II, 387 13 DE PAOLIS, V, De bonis Ecclesiae temporalibus, Adnotationes in Codicem Liber V, Romáé 1986 77- 78; ua., Negozio giuridico, quo conditio patrimonialis personae iuridicae peior fieri possit (cf. c. 1295), in Periodica 83 (1994) 493-528; ua. I beni temporali della Chiesa, Bologna 1995. 197-221. 35 Ξ
