Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A rendkívüli vagyonkezelési intézkedés a CIC szerint
tézmény céljaira történő felhasználását, ahogyan F. X. Wernz és R Vidal meghatározták: "Summa actuum qui requiruntur ad conservationem et meliorationem substantiae bonorum necnon ad productionem, perceptionem et applicationem fructuum et redituum qui oriuntur ex bonis ecclesiasticis". Miképp konkretizálható ez? Faltin nyomán9 a következő öt pontban adhatunk a kérdésre választ: 1. gondoskodni mindazokról a szükséges és elégséges gazdasági eszközökről, melyek az illető jogi személy céljai megvalósításához szükségesek; 2. szabályozni és koordinálni a jogügyleteket e cél hatékony megvalósítása érdekében; 3. védelmezni a vagyoni, de a nem vagyoni jellegű jogokat, melyek a jogi személyhez tartoznak; 4. pontosan nyilván kell tartani az egyes ügyleteket, hogy világos és áttekinthető legyen a számadás és esetleges ellenőrzése; 5. valamint megfontolt beruházási tervezés. A vagyonkezelés a közigazgatáshoz, a törvények végrehajtásához (potestas exsecutiva) is tartozik, végrehajtói hatalmat feltételez. A vagyonkezelők csakis a jog szabta kereteken belül tevékenykedhetnek, rendelkezhetnek a rájuk bízott javakkal. Ez már eleve határokat szab a javakkal való rendelkezésnek, miképp a tulajdonnak eleve vannak határai, semmiképp sem önkényes uralom a dolog felett, melyet a törvényhozó megfontolása szűkebben vagy tágabban határoz meg, kisebb vagy nagyobb teret adva az önálló rendelkezésnek. Azaz szabályozza a jog gyakorlásának módját.10 Az egyházi javak esetén ez azt jelenti, hogy az egyház nevében, a jog előírásai szerint kell kormányozni őket. Ez a kötelezettség pedig magába foglal bizonyos metajuridikus elemeket is, melyek sokszor nélkülözhetetlenek az egyházjog helyes felfogása és alkalmazása során, nevezetesen az egyház szellemében, természetének és küldetésének megfelelően (Sentire cum ecclesia). A javakat nemcsak a célokra kell fordítani, hanem konkrét célokra és konkrét körülmények között megvalósítandó célokra. Ha a vagyonkezelők túllépik a jog adta hatáskörüket, törvénysértést (violatio legis) követnek el, melyet a kánoni jogrend különböző, pontosabban két szempont szerint ítél meg, vagyis a törvénysértés két különböző jogkövetkezménnyel jár. Lehet a törvény- sértés egyszerűen tilos, tehát a jogcselekmény érvényét nem érinti, s lehet irritáló, azaz a jogcselekményt érvénytelenné tevő. A vagyonkezelési intézkedés különbözik néhány más jogi figurától, vagy hozzá hasonló jogügylettől. így különbözik a jogi képviselettől, a felügyelettől és az elidegenítéstől. Ami a jogi képviseletet illeti, az ilyen képviselő nem folyik bele az illető jogi személy döntéseibe, így vagyonkezelési döntéseibe, hanem a már létező akaratot képviseli, jelenti ki a törvény előtt. A két feladat egy személyben kumulálódhat, a jog 9 FALUN, D., De iurepatrimoniale Ecclesiae, Romáé, 1973. 187. 10 Megjegyezzük, hogy a "tulajdonjogot korlátozni lehet elidegenítési és terhelési tilalommal is. A tulajdonnak a dologra vonatkozó legfontosabb rendelkezései a dolog elidegenítése, illetőleg megterhelése. Az elidegínítés történhet szerződéssel ingyenesen (ajándékozás), visszterhesen (csere, adásvétel), vagy más jogügyletek keretében (gazdasági társaság alapítása, alapítvány létrehozása stb.) A dolog megterhelése tipikusan valamely korlátolt dologi jog (haszonélvezet, telki szolgalom), vagy a dolog biztosítékul adásával (zálogjog, óvadék) történik. A rendelkezési jog leggyakoribb és egyben legjelentősebb korlátozását az elidegenítés és a megterhelés tilalma jelenti. Az elidegenítési és terhelési tilalom - tágabb értelemben- a rendelkezés jogának bármely kizárása és korlátozása. Szűkebb értelemben ilyen tilalomról akkor beszélünk, ha nem általában a rendelkezési jog, hanem a tulajdonnak másra való átruházása vagy biztosítékul adása van kizárva". (LENKOVICS B., A dologi jog vázlata. Egyetemi jegyzet, ELTE 1995) = 33
