Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A rendkívüli vagyonkezelési intézkedés a CIC szerint
Amikor a javak kezeléséről, mint a tulajdonosi jogkör egyik fontos dimenziójáról, különösen is, e vagyon stabilitását, felelős kezelését kifejező rendkívüli kezelési intézkedésről beszélünk, akkor elsősorban, de nem kizárólagosan a hivatalos egyházi jogi személyek vagyonkezeléséről teszünk kijelentéseket. A vagyonkezelés fogalma7 Az egyháznak céljai megvalósításához szüksége van anyagi javakra is, s e javak feletti rendelkezésre kizárólagos jogot formál, vagyis a teljes tulajdonosi jogkört és annak szabad gyakorlását (qui iure suo utitur, nemini facit iniuriam). Ezért is van az egyháznak saját vagyonjoga, mely alapvetően azt foglalja magában, amivel a világi jogrendek is foglalkoznak, vagyis a dologi, a kötelmi és az öröklési jogot.8 Amikor pedig e tárgykörben utal a világi jog megtartására, vagy épp kanonizálja a világi törvényt, tulajdonképpen ezt az alapvető illetékességét jelenti ki. Az 1255. kánon négy szóval fejezi ki a tulajdonosi jogkör tartalmát: a szerzés, a birtoklás, a kezelés és az elidegenítés (acquirere, retinere, administrare et alienare) szavakkal. E négy fogalom egyúttal jelzi is a kánoni normatíva kikristályosodási pontjait is (lásd az V. könyv címeit). Ezek közül a vagyonkezelés (administratio bonorum) a már megszerzett és még el nem idegenített javak feletti rendelkezést jelenti. Ez lenne a szoros értelemben vett vagyonkezelés. E szónak azonban tág értelme is van. Ebben az esetben mind a szerzést, mind az eligedenítést is magában foglalja. Következésképp mondhatjuk, hogy a vagyonkezelési intézkedések létesítenek, módosítanak, vagy megszüntetnek vagyonjogi kapcsolatokat, többnyire valamely jogügylet segítségével. Mivel a Kódex megkülönbözteti a vagyonkezelést a szerzéstől és az elidegenítéstől, s saját normákat ír elő velük kapcsolatban, a hatályos kánonjogi nyelvben szűk értelemben kell vennünk. A vagyonkezelés a dolgok kormányzását jelenti, a munus regendi-hez tartozik, amint a szerzetesjog tárgykörében az intézet kormányzása cím alatt találhatók az anyagi javakkal kapcsolatos előírások. A kormányzási feladat szoros kapcsolatban van a tanítói és megszentelői feladatokkal (munus docendi és munus sanctificandi). A javak és a személyek kormányzata szorosan összefügg egymással, ezért illő, ha az rendelkezik az anyagi javak felett, aki a jogi személyt közvetlenül irányítja. A jog megengedi, sőt néha megköveteli a szétválasztást. A szabályzatok is rendelkezhetnek másképp, ellenkező esetben viszont a megyéspüspöknek kell vagyonkezelőt kineveznie. A vagyonkezelési intézkedés magában foglalja a megszerzett javak őrzését (con- servatio), azok gyümölcsöztetését (fructificatio) és a gyümölcsök használatát, az in7 PUZA, R., Die Verwaltung des Kirchenvermögens, in Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1983 900-915; HEIMERL, H., PREE, H., PRIMETSHOFER, B., (Hg.) Handbuch des Vermögensrechts der katholischen Kirche, Regensburg 1993 253-271; RUF, N., Das Recht der katholischen Kirche nach dem neuen Codex Iuris Canoci, für die Praxis erläutert, Freiburg-Basel-Wien 1983 322- 326; CHIAPPETTA, L., II Codice di Diritto Canonico, commento giuridico-pastorale, Napoli 1988 vol. II. 382-398; GHIRLANDA, G., II diritto nella Chiesa mistero di comunione, Roma 1990 469-472. DE PAOLIS, V, Amministrazione dei beni temporal! ecclesiastici, in Nuovo Dizionario di Diritto Canonico a cura di CORRAL, C.S., DE PAOLIS, V, GHIRLANDA, G., Milano 1993 21-29. 8 BENEDEK, E, Római magánjog, Dologi és kötelmi jog, Pécs, 1995. 7-8. 32
