Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
eljöveteléért végzett epikíektikus imával összekapcsolva. A bérmálás szentségében és a papszentelésnél - a jelkép fontossága miatt - a kézrátételt a szentség „anyagának", vagyis nélkülözhetetlen elemének is tekintjük. A szimbólum jelentőségét kiemeli az, hogy a kézrátétel közben a szentségkiszolgáltató legtöbbször csak csendben imádkozik. Nem véletlen, hogy a Zsidókhoz írt levél a „kézrátételről szóló tanítást" (6,2) a ka- tekézis alapvető részének tekinti. A nyugati egyház liturgiájában a kezdetektől fogva a kézrátételnek négyféle liturgikus cselekményben is kiemelt szerepe lett.85 Az első: a katekumenekre történő kézrátétel.86 Már a De Baptismo és a Tradito apostolica szerint is a keresztség szentségének kiszolgáltatását követte a kézrátétel a Szentlélek elnyerése céljából.87 Hippolü- tosz liturgikus kézikönyve az ordinatióval kapcsolatban azt is leírja, hogy a kézrátétel és a Szentlélek ajándékainak elnyerése egy bizonyos egyházi szolgálat céljából történik.88 Ugyanebből a könyvből meg tudjuk azt is, hogy a felszentelt püspök és a vele koncelebráló presbiterek is a kánon alatt az áldozati adományok fölé kiterjesztették kezüket.89 Az ősegyházban általános volt a kézrátétel a bűnösök és az eretnekek kiengesztelődésével kapcsolatban is.90 Az olaj (katekumenek, betegek és a szent krizma) és az olajjal való megkenés, bibliai alapokon szintén a Szentlélek jelképei közé tartozik. Már az Ószövetségben is találkozunk Isten felkentjeivel (vö. Kir 30,22-32), akiket Isten akaratából olajjal kentek fel. Jézus azonban különleges módon is Isten felkentje, hiszen az ő emberségét a Szentlélek kente fel (vö. Lk 4,18-19). Krisztus, héberül a Messiás azt jelenti: Isten Lelkének felkentje. A szentségekben használt megáldott olaj szimbolizmusának ez a bibliai eredete: a felkenés és a Lélek erejének elnyerése egybekapcsolódik. Már Jeruzsálemi Szent Kürillosz is megfogalmazta ezt a hitbeli meggyőződést: „Csak vigyázz, ne nézd puszta myronnak. Mert ahogyan az eukarisztia kenyere a Szentlélek lehívása után már nem puszta kenyér, hanem Krisztus teste, úgy ez a szent myron sem puszta kenet, a lehívás után nem közönséges valami, mint gondolhatná bárki, hanem Krisztus kenete, a Szentlélek jelenléte által istenségének eszköze lett. Ezért ezt kenik jelképesen a homlokodra és többi érzékszervedre. És a látható myronnal kenik meg a testet, de a szent és éltető Lélekkel szentelődik meg a lélek."91 A nyugati egyház olajszentelő imádsága is erről tanúskodik.92 Az elsődlegesen ajánlott formula (OUI 75a) a Sacramentá- rium Gelásianumból származik. Az olajat megszentelő püspök így imádkozik: „Kérünk, küldd el vigasztaló Szentlelkedet a mennyből erre az olajra... Szent áldásod által legyen ez az olaj testi-lelki oltalom mindazoknak, akik a szentkenetben részesülnek". Ezenkívül még vannak bőségesen más, kevésbé ismert Szentlélekre utaló jelképek is. így például a régebbi liturgiákban a rálehelés (insufflatio) személyekre és dolgokra. 85 vö. FIALA, L’imposition de la mains comme sígne de la communications de l'Esprit-Saint dans le rites latins, in Eph. Liturgicae 90 (1976), 385-402. 86 Trad, apóst. XIX. 87 De Baptismo VIII, 1; Traditio apostolica XXI. 88 Trad, apóst. III. fej. 8« Im. IV. 90 Origenész, In Lev. Нот. II, 4; PG 12,418-419; Didaszkália VI, 91 Müsztagogikus katekézis III, 3 92 BABOS!., A betegek kente, Róma, 1978, 52. — 28
