Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
kenysége teremtményei felé .. .az Atyánál kezdődik, folytatódik a Fiú által és beteljesedik a Szentiélekben".20 A niceai zsinat után és a konstantinápolyi zsinat előtt, amikor az egyházatyák a Szentlélek istenségét védelmezték, kiemelten is beszéltek a Szentlélek szerepéről a kegyelmi életben és a liturgiában. Szent Atanáz szerint a theoszisz, az isteni természetben való részesedés csak a Szentlélek által mehet végbe: „A lélek kenet és pecsét, akiben mindent fölken és megpecsétel az Ige... Amikor ilyen módon pecsétet kapunk, nyilvánvalóan részeseivé válunk az isteni természetnek, amint Péter mondta, és így az egész teremtés az Ige részese lesz a Lélekben... tehát, amikor Krisztus részesei és Isten részeseinek hívnak bennünket, világosan bebizonyosodik, hogy a bennünk levő kenet és pecsét nem a teremtett dolgok természetéhez tartozik, hanem a Fiú természetéhez, aki minket a benne levő Lélek által hozzákapcsolt az Atyához".21 Nagy Szent Baszileiosz Szent Atanázt követi, de nem elégszik meg a teológiai kérdések elméleti tárgyalásával, hanem az Egyház liturgiájából kiindulva igazolja a Szentlélek istenségét és üdvtörténeti szerepét.22 írásából tudjuk, hogy az egyház kezdetektől fogva a Lélekben, a Lélek által imádkozott az Atyához. A régebbi doxológia: „Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentiélekben" szintén erre utal. Ő ugyan új doxológiát ajánlott („Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentlélekkel együtt"), de csak azért, hogy a Szentlélek istenségét így jobban igazolja. Véleménye szerint nincs lényegi különbség a két formula között. Már Pál apostol írásaiból is látjuk, hogy mindkét megfogalmazásnak megvan a létjogosultsága, hiszen az apostol is különbségtétel nélkül használja mindkét kifejezést, egyszer ezt mondva: „Urunk Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelkében" (1 Kor 6,11), máskor viszont: „Egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus Krisztus erejével együtt" (1 Kor 5,4).23 A Szentlélek liturgikus jelenlétéről legtöbbet és legrészletesebben Jeruzsálemi Szent Kürillosz (| 386) katekéziseiben, s főként a 3. müsztagogikus katekézisben olvashatunk.24 Az ő meglátásait továbbgondolva Aranyszájú Szent János (t 407) már így fogalmaz: „A liturgikus szolgálat itt a földön történik, de a mennyei rendekkel van egy sorban és pedig teljes joggal. Mert sem ember, sem angyal, sem arkangyal, sem valamely más teremtett hatalom, hanem a Vigasztaló rendelte ezt a szolgálatot... jöjj azonban ide és ami itt történik, azt nemcsak csodásnak, hanem minden csodánál nagyobbnak fogod látni! Itt áll a pap és nem a tüzet, hanem magát a Szentlelket hozza. Hosszan imádkozik, de nem azért, hogy felülről leszálló tűz eméssze meg a felajánlott adományokat, hanem hogy emez áldozat által az arra leszálló kegyelem mindenkinek a lelkét betöltse".25 Nemcsak a római levél 8. fejezete, hanem már János evangéliuma is jelzi, hogy a Szentlélek tesz alkalmassá minket a helyes imádkozásra. A keresztény imádság és a Szentlélek kapcsolatára utal Jézus a szamáriai asszonnyal való beszélgetésében, amikor kijelenti: „elérkezik az óra, s már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és 20 Vö. Quod non sint trés dii. 21 Első levél Szerapionhoz I, 28. 22 De Spiritu Sancto, (ford. Vanyó L), Óker. írók 6. köt, Budapest, 1983, 71-164. 22 27. fej., 68. p. 24 Vö. Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei (ford. Vanyó L.), Budapest, 1955, 232-234. 25 A papi szolgálatról, 3,4 ; (ford. Bölcskei L.), Szeged, 1928. = 17
