Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
romsággal egyesít bennünket.11 Liturgikus imáinkban legtöbbször az Atyához imádkozunk Jézus Krisztus által a Szentiélekben. Ennek alapja az üdvörténet sajátos struktúrája.11 12 Üdvösségünk művében egy felülről lefelé (descendens) és egy alulról felfelé (ascendens) menő irányulást figyelhetünk meg. A Fiú az Atya akaratából és a Szentlélek közreműködésével hajol le hozzánk és vált meg bennünket. Az Egyház, a Krisztusban hívők közössége pedig csak Krisztusban a Szentlélek által juthat az Atyához. Megváltásunk és megszentelődésünk miivé is a Szentlélek által megy végbe. C. Vagaggini szerint az „a - per - in - ad" összefoglaló prepozíciós formula (=a Patre, per Filium eius, Iesum Christum, in Spiritu Sancto, ad Patrem) az Újszövetségben és az egyházatyák írásaiban nemcsak szentháromságtani, hanem pneumatológiai szempontból is jelentős.13 A keresztény élet különböző megnyilvánulásaiban, de főként az imádsággal kapcsolatban hangsúlyozzák ezt a törvényszerűséget.14 Római Szent Kelemen a korintusiakhoz írt levelében az Egyház alapítását így írja le: „Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunkra (vö. per Christum), hogy hirdessék az evangéliumot, Jézus Krisztust pedig az Isten küldte el (vö. = a Patre). Krisztus az Istentől, az apostolok Jézus Krisztustól, de mindkettő annak rendje szerint az Isten akaratából való volt. Átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Krisztus feltámadása által birtokukba jutott a teljesség, így Isten igéjében megerősödtek, és a Szentlélek teljes birtoklásával (vö.= in Spiritu) elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot, az Isten országát, mely el fog érkezni (vö.= ad Patrem). Miután a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára tettek a Lélekben, a püspököket és a diakónusokat, azok számára, akik hinni fognak".15 Antióchiai Szent Ignác képszerűen így érzékelteti keresztény életünknek ezt a törvényszerűségét: A hívők az Atyaisten által épülnek templommá, Jézus Krisztus keresztje az „emelő", a Szentlélek pedig „csigaként" szolgál.16 Ugyanez a meggyőződés tükröződik Szent Polükarposz, vértanúsága előtt mondott imádságában: „Urunk, mindenható Isten, a te szeretett és áldott Fiad Jézus Krisztus Atyja, aki által ismeretedet elnyertük... áldalak téged, mert erre a napra és órára méltattál, hogy részt kapjak tanúid számában, Krisztusod kelyhében, a testnek és léleknek a feltámasztásában, a Szentlélek romolhatatlanságában... Ezért mindenkiért is kérlek Téged, áldalak Téged, dicsőítlek téged az örök és mennyei Főpap, Jézus Krisztus, szeretett Fiad által, aki által neked vele együtt és a Szentlélekkel dicsőség most és a jövendő időkben is"17 Szent Ireneusz már röviden is megfogalmazza a formulát: „A Szentlélek által jutunk el a Fiúhoz és a Fiú által juthatunk fel az Atyához".18 Az ariánus viták után újra megjelennek a szentháromságos formulák, és ezekben már hangsúlyozott a Szentlélek szerepe. Szent Atanáz szerint „az Atya alkot mindent az Ige által a Szentlélek- ben".19 Nüsszai Szent Gergely részletesebben így fogalmaz: „Isten mindenféle tevé11 L. DUFOUR-X, Biblikus Teológiai Szótár, Róma 1974, 600. n Vö. DV 2; 3. » VAGGAGINI, 11 senso teologico, 202-229. и Vö. például Kol 3,17; Ef 5,18 kk; 6,18; Róm 6,25-27;7,25; 8,26; 1 Kor 1,4; 15,57; Ef 1,3-14; 5,20 15 1 Kor XLII. 16 Efezusiakhoz IX, 1 17 Szent Polükarposz vértanúsága, 14,1-3. is Adv. Haer. V36,2 19 Első levél Szerapionhoz I, 28. 16
