Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
giában szentségi jelek által hat ránk a Szentlélek ereje" (LG 50). A papi szolgálatról szóló határozat így fogalmaz: „Krisztus a papi tisztségét a Szentlélek által a liturgiában szüntelenül gyakorolja" (PO 5). Az új zsolozsmáskönyv általános rendelkezéseiben [ledig már ezt olvassuk: „Krisztus az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének művét nemcsak akkor végzi - a Szentiélekben, az Egyház által amikor tart az Eucharisztia ünneplése, vagy folyik a szentségek kiszolgáltatása, hanem ezeken kívül elsősorban akkor, amikor a zsolozsmát végzik" (13. p.). A zsinat után viszont egyre inkább jelen van a Szentlélek a liturgia definícióiban.8 A liturgikus konstitúció szerint a liturgiában jelenvalóvá válik a húsvéti misztérium, de ez nyilvánvalóan elképzelhetetlen a Szentlélek jelenléte nélkül (SC 6). Ezért a Lélekhívás szükségképpen a liturgikus cselekmény lényegéhez tartozik. A Szentlélek szerepe az, hogy felidézi és jelenvalóvá teszi Krisztus misztériumát (KEK 1099-1107). A liturgikus megemlékezés: a múltat a jelenbe hozó megemlékezés hatékony, mert a Szentlélek által válik jelenvalóvá az, amiről megemlékezünk, hogy keresztény életünk javára részesüljünk bennük. Tehát leegyszerűsített kijelentés az, hogy a nyugati liturgikus teológia és a római egyház liturgiája teljesen megfeledkezett a pneumatológiai dimenzió fontosságáról. A következőkben, főként a patrisztikus és liturgikus hagyomány segítségével arra szeretnénk rámutatni, hogy a nyugati egyház liturgiájában is jelen van a pneumatológiai vonatkozás. A. M. Triacca9 szerint a liturgia és a Szentlélek viszonyát nem lehet csupán az epiklézis kérdésére leredukálni. Az epiklézis vita a nyugati és keleti egyház között is ma már csak történeti érdekesség. A kérdés megválaszolásában a liturgikus teológia szempontjai és a liturgia ősrégi szimbólumainak elemzése is a Szentlélek liturgiái jelenlétét tanúsítják. Nem véletlen tehát, hogy Egyházunk új katekizmusában külön fejezet foglalkozik a Szentlélek és a liturgia kapcsolatával.10 A katekizmus szerint a Szentlélek működése a liturgiában négyféle módon is megnyilvánul: „előkészíti az Egyházat az Urával való találkozásra; a közösség hitében felidézi és kinyilvánítja Krisztust; átalakító erejével Krisztus misztériumát jelenvalóvá teszi és aktualizálja; végül a közösség Lelke egyesíti az Egyházat Krisztus életével és küldetésével" (KEK 1092). Imádság „a Szentlélekkel egységben ' A keresztény ember mindig, de főképpen a liturgiában a Szentlélektől indítva, a Lélekben és a Szentlélekkel egységben („in unitate Spiritus Sancti") imádkozik. Maga a „Szentlélek segít gyöngeségünkön", és „ő maga könyörög helyettünk, szavakban nem önthető sóhajtásokkal" (Róm 8,26): ő árasztja belénk, mint a Fiú Lelke a „fogadott fiúság Lelkét", s „általa mondhatjuk: Abba, Atya" (Róm 8,15; Gál 4,6). Pál apostol az, aki pontosan megvilágítja a Lélek szerepét abban az imádságban, amely a Szenthá8 Vö. például: TRIACCA A. M, Spirito Santo e liturgia, in Lex orandi iex credendi (Studia Anselmiana 79), Róma 1980, 138-143. 9 TRIACCA, Spirito Santo e liturgia, 148. 10 KEK 1091-1112: III. A Szentlélek és az Egyház a liturgiában. 15
