Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Baán István: Egyesült egyházak vagy testvéregyházak?
Teológia 1997. 3-4. szám BAÁN ISTVÁN Egyesült egyházak vagy testvéregyházak? Több mint öt és fél évszázaddal a ferrara-firenzei uniós zsinat és másfél évtizeddel a katolikus-ortodox hivatalos teológiai párbeszéd megkezdése után nem tűnik elhamarko- dott próbálkozásnak, ha megvonjuk az elmúlt félévezred kelet-nyugati egységtörekvései- nek ekkléziológiai mérlegét. Az unióról folyó tárgyalások látszólag lezáródtak az 1439-es firenzei zsinaton, az egy- ség azonban valójában meg sem született. A görög és a latin tárgyalófeleknek politikailag és egyházpolitikailag túlságosan is szükségük volt egymásra, semhogy igazi, szabad és mély- reható párbeszéd bontakozott volna ki közöttük. A török harapófogóban vergődő, végnap- jait élő bizánci birodalom a Nyugattól várható katonai segítségben látta utolsó mentsvárát, ennek viszont az unió volt a feltétele. IV. Jenő pápa számára létszükséglet volt, hogy az ál- tala Ferrarában összehívott, majd Firenzébe áttett zsinat tekintélyét megerősítse a rivális bázeli zsinattal szemben, és azt csak a görögökkel kötött egyesülés hozhatta meg számára. A felszínes érdekegység mögött azonban nagyon is mély különbségek húzódtak meg, ahol a kifejezetten vitatott kérdések csak ״a jéghegy csúcsát” jelentették. Az uniós bulla szerint a két egyház elismerte, hogy tanításuk megegyezik egymással a Szentháromság, az eukha- risztia, a tisztítóhely és a pápai primátus kérdésében, a megegyezést azonban mindkét fél eltérő módon értelmezte. A latinok úgy hitték, hogy a görögök elfogadták a nyugati állás- pontot, míg a görögök meg voltak róla győződve, hogy saját hitük mindig is ortodox volt, legfeljebb eddig nem értették, hogy a latin egyház hite azonos volt az övékével, tehát sem- mit sem kell változtatniuk ortodox meggyőződésükön.1 Két, egymástól eltérő - és sokban egymással ellentétes - teológiai gondolkodásmódról volt tehát szó, két ekkléziológiáról. A zsinat folyamán a görögök minden erejükkel azon voltak, hogy egyenrangú félként, vagyis - teológiailag - testvéregyházként kezeljék őket. Ezt a bánásmódot gyakran csak lelki kény- szer alkalmazásával tudták elérni - pl. azzal fenyegetőztek, hogy otthagyják a zsinatot -, de a sokszor csak protokolláris engedmények mögött az ekkléziológiai felfogásban nyugati 01- dalról semmiféle változás sem történt. Ennek gyökerén pedig a gregorián reformnak a ke- resztény egységről a XI. század óta vallott, centralizáció tétele áll: csak a római egyház ne- vezhető teljes értelemben véve egyháznak.1 2 A keresztes hadjáratok során ennek az elvnek volt a következménye Keleten a latin hierarchia létrehozása. Mindaddig, amíg fennállt a bi- zánci császárság, a - jóllehet fogyatkozó - politikai hatalma által támogatott keleti egyhá- zakkal ״testvéregyházakként” volt kénytelen tárgyalni Róma, Konstantinápoly bukása után azonban ennek illúziója is összeomlott, mint ahogy maga az unió is. 1 GILL, J., Greeks and Latins in a Common Council. The Council of Florence, in Orientalia Christiana Periodica 25 (1959), 278. 2 CONGAR, Y., L’Église de Saint Augustin ä l'époque moderne, Paris 1970,97; 103-109.
