Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Laghi, Pio: Beszéd a Pázmány Péter katolikus egyetem egyházjogi intézetének megnyitásán
latos problémára fognak itt megoldást találni. Ennek ellenére senki sem tagadhatja, hogy - az akadémiai szintű képzés biztosítása mellett - a jogi tanulmányokat folytató hallgató arra hivatott, hogy a képzésének megfelelő módon tápláljon és növekedésre segítsen egy igazán egyházias érzéket, amely figyel a keresztény közösség konkrét életére mind helyi, mind egyetemes szinten. Ezzel összhangban érthető, hogy a kánonjog megfelelő ismerete mennyire szerves részét alkotja a papok képzésének. Hivatása szerint a pap elsősorban az Evangéliumot hir- deti és annak a kegyelemnek szolgája, amelyet Isten Krisztus által közvetít. A legfontosabb cél tehát, amit szem előtt kell tartani, hogy kiképezzük ezt az Isten emberét. Képzése azon- ban nem lenne teljes, ha egyúttal nem irányulna arra is, hogy kialakítsa benne ״az Egyház emberét”. El kell ismerni, hogy ebből a célból a kánonjog tanulása és gyakorlása semmi mással nem helyettesíthető. Nemcsak az a cél, hogy a papnövendékek valamelyest megismerkedjenek az Egyház gyakorlati jogi aspektusaival, hanem beléjük kell plántálni az intézmények iránti mélyebb érzéket azért, hogy szolgálatuk gyakorlása során egyházi szempontból önállóan tudják ér- tékelni a különféle helyzeteket, ugyanakkor tudjanak alkalmazkodni az egyházi hatóságok által hozott döntésekhez. Más szóval a lelkipásztori munkát olyan személyeknek kell vé- gezniük, akik valódi felelősségtudattal rendelkeznek, képesek figyelembe venni a jogi ren- delkezéseket és határozott jóérzéssel bírnak, ami nem alakul át önkénnyé, majd végered- ményben igazságtalansággá. Hasonló összefüggésben a kánonjog tanulása, ami az intellektuális szigor és az okos- ság iskolája, a való élettel folytonos kapcsolatban állva, hatékonyan járul hozzá ahhoz, hogy ezek a képességek kialakuljanak a jövő papjaiban. Befejezés Ezen rövid megfontolások után kialakul az a kép, amelybe ennek a Katolikus Egye- temnek Kánonjogi Intézete is beilleszkedik. Az Intézet annak az újjászületésnek egyik je- le, amely a kelet-európai egyházakban zajlik a kommunista uralom hosszú időszaka után. Ez a megnyitó új reményekre jogosít fel nemcsak a magyar, hanem a szomszédos országok egyházát illetően is. Az Intézetnek a nemzetközivé tételét jelzi az az üdvözlendő döntés, hogy az Intézet hivatalos nyelve, a kánonjogászok közös nyelvén, a latinon, valamint a magyaron kívül a német és az olasz is. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy más országokból is jöjjenek hall- gatók, hanem megkönnyíti, hogy az oktatásba nemzetközi hírnévnek örvendő professzorok bekapcsolódjanak. Ezért őszinte elismerés illeti a magyar püspököket, akik támogatják ezt a felsőfokú oktatási kezdeményezést és felvállalják annak nem könnyű felelősségét. Kívánjuk, hogy mindazok az erőfeszítések, amelyeket ők és az érintett felsőoktatási szervek e nagyszerű terv érdekében tettek, teremjék meg bőséges gyümölcsüket, amely ab- ban mutatkozik majd meg, hogy az itt képzett papok, szerzetesek és laikusok egy egyre in- tenzívebb és szervezetileg kialakult egyházi életbe tudnak belekapcsolódni. Az 1997/98-as tanév küszöbén kérjük az Úr Lelkét, hogy legyen mindazokkal, akik ebben az Intézetben megfordulnak. Kapjanak itt hathatós segítséget ahhoz, hogy napról napra, a különféle konkrét helyzetekben, mind nagyobb odaadással és hozzáértéssel tud- ják építeni azoknak a mély és valódi kapcsolatoknak élő szövetét, ami nem más, mint az Egyház. (Fordítom: Szabó Tamás) 4
