Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)
A Jelenések könyve 2,7 mondja: ״A győztesnek az élet fájáról adok enni, mely Isten paradicsomában van”. Ennek a koszorúnak nyilvánvalóan az élet fájához van köze, míg az lPét 5,4 ״hervadhatatlan koszorúja” az aranykoszorúval, illetve a fénykoszorúval azonos.-'7 5. AZ ״AGÓN” ÉS A ״SZTEPHANOSZ” AZ ÓKERESZTÉNY IRODALOMBAN A bontakozó ókeresztény irodalomban tovább élnek az ״agón”-motívumok, új szí- nekkel gazdagodnak, szerzők és korok különféleképpen alkalmazzák azokat. A görög ver- senyek képei keverednek a római cirkusz képeivel. Érthető, hisz a ״porond”, a hajdani játékok és versenyek színhelye gyakran saját tanúságtételük és vértanúságuk színtere lett. Az üldözési korszakban már nem egyszerűen a hagyományos diatribé-motívum kölcsönzé- séről volt szó. Már az 1. század végén az 1 Kelemen-levélben számos ״agón”-motívumot találunk.-78 Egy hely kiváltképpen figyelmet érdemel: ״A lázongások miatt szenvedtek ül- döztetést azok az asszonyok, akik dirkék és danaidák módjára borzalmas és gyalázatos kín- zásokat szenvedtek, így futották meg a hit győzelmes versenydíját, és ők, akik testükben gyengék voltak, nemes jutalmat nyertek”.-'9 Hogyan kell érteni ezeket a sorokat? Arra cé- loz-e vajon, hogy a Domitianus-féle üldözés alatt az áldozatokat színi jelenetek előadásá- ra kényszerítették pogány jelmezekben, mielőtt végeztek volna velük? Kr. u. 100 körül a vértanúkat arra kényszerítették, hogy előbb a pogány ״látványosság” színészei legyenek? A későbbi gyakorlat ezt valószínűsíti. A sokasodó üldözések következtében az Újszövetség- bői örökölt ״agón”-képek cirkuszi képekké alakulnak át. Elég arra gondolni, hogy a várta- núkor agón-képeiben a protagonisták: az aggastyán Szent Polikárp, a fiatal asszonyok, mint Perpetua és Felicitas. Még a vértanúk maradványaiért is folyik a ״küzdelem”, amely azonban már az ״ekklészia” küzdelme a Sátánnal. A vértanúk haláluk után a győztes meny- nyei Egyház tagjai az apostolokkal együtt.37 38 * 40 Nazianzoszi Szent Gergely szemléletesen fo- galmazza meg azt, miért tisztelik a keresztények a vértanúk maradványait: démonokat űz- nek, betegségeket gyógyítanak, megjelennek és jövendölnek, már testük is ugyanarra ké- pes, amire megszentelt lelkűk, akár tiszteljük, akár érintjük, akár meghajtunk előttük, mert szenvedésük legkisebb jele, egyetlen vércseppjük is ugyanarra képes, mint testük.41 Az egy- házatya mondanivalójának lényege: a vértanú teste és lelke egyenértékű, mert a test mara- déktalanul engedelmeskedett a léleknek, a szellem fegyelme uralta. Az ״agón” igen szemléletes leírása található a Perpetua és Felicitas szenvedése c. írásban: az előállított vértanújelölteket a porond közepére vezették, Perpetua tudta, hogy vadállatokkal való küzdelemre ítélték, de furcsállta, hogy mégsem engedték rá a feneva- dakat. Ehelyett kiállt vele küzdelemre ״a fekete”, az undok kinézetű ״egyiptomi”, segé- deivel együtt, hogy megvívjon vele. Miután segédei levetkőztették a küzdelemhez, és a verseny előtt ״megkenték”, meglepődve tapasztalja, hogy ״férfi lettem”. Ez a megállapí- tás talán a Gál 3,28-ra utal: ״ Krisztusban nincs férfi és nő”. De megfelelhet annak az 37 Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. VII, 630. Grundmann. 38 1 Kelemen-levél, 2,4;5,4;7,1:37.1. Óker. írók 3.106, 108. 109, 127. old. 31 י Kelemen-levél. 6.2. Óker. írók 3.108. old. Ladocsi G. fordítása. 40 Polikárp vértanúsága 17.1 és 19,2. Óker. írók 7,51 és 52. old. 41 Oratio 4,69. Óker. írók 6.335. old. 74
