Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Péter: A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban
déséből származott a tényleges hivatalhoz való jog.‘■י A megerősítésre szoruló választás ugyanis önmagában nem teremt a hivatalhoz való teljes jogot (ins in re), hanem csak a vá- lasztás megerősítésének elnyerésére irányuló jogot (ins ad rém). Megállapítható tehát, hogy az előzetes hozzájárulás intézménye révén, a hivatal betöltésének szoros értelemben vett folyamata a keleti püspökválasztás esetében - az első évezred tényleges gyakorlatának megfelelően - 1966-tól már ismét nem vált két fázisra, mivel a személy kiválasztásának (designatiopersonae) magánál a jognál fogva adódó automatikus következménye volt a hi- vatal átadása (collatio tituli) is. A püspökválasztás rendje a keleti kódex (CCEO) szabályozása szerint A keleti kódex hatályos rendelkezései szerint a püspökök kijelölése a pátriárkái egy- házak területén belül a fent vázolt (az előzetes jelöltállítás és kánoni választás lépéseire oszt- ható) rendszeren nyugszik. Az első szakasz a jelöltállítás. Ennek joga a pátriárkái egyház püspöki szinódusá- nak tagjait illeti (és nem csakis a pátriárkát mint az 1966-os szabályzás szerint). Míg az uniók utáni kor részleges joga a laikusoknak is aktív részvételt biztosított a jelöltállítás- ban, a hatályos norma - némileg enyhítve a Cleri sanctitati 251. kánonjának említett szi- gorát, mely célja éppen a vonatkozó korábbi fegyelmi rend felszámolása volt - ma a püs- pökök számára lehetővé teszi, hogy a jelöltek alkalmasságának vizsgálatakor a papság mellett esetleg laikusoktól is információkat kérjenek.13 14 (Megjegyzendő, hogy a püspök- választást a keleti egyházakban elvileg már a II. Niceai Zsinat [787] 3. kánonja véglege- sen a püspökök kizárólagos hatáskörébe utalta. Ugyanakkor a világiaknak a jelöltállítás- ban való aktív szereplése még az egyesült keleti egyházak újkori joggyakorlatára is jel- lemző maradt.15) Az említett jelöltállítás - mint körülményeiből kitűnik - rendszerint a hivatalürese- déstől független esemény. Célja az episcopabilis személyek listájának összeállítása, amely- hez a pápa előzetes hozzájárulása (assensus) kérendő. A hatályos jog - a korábbi ״adhesio” helyett - az ״assensus” kifejezést alkalmazza, aminek jelentése: hozzájárulás, helyeslés, egyetértés egy mások által hozott döntés tekintetében. Itt kell megjegyeznünk, hogy egy tekintélyes szerző nemrégiben felhívta a figyelmet a ״consensus” és ״assensus” kifejezés közti lényegi eltérésre.16 A különbség pontos jogi ér- tékét az említett cikk sajnos nem jelölte meg. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a CCEO 934. kán. 2. § 1° alapján adott a ״consensus” jogcselekmények érvényességét érintő jellege, önmagában logikusnak látszana, hogy az ״assensust” azzal szemben csak megengedettségi feltételnek tekintsük. Ennek pedig az lenne a következménye, hogy a püspökválasztáshoz előírt előzetes pápai hozzájárulás végsősoron nem érintené a jogcselekmény érvényessé- gét, mégha mellőzése nyilvánvalóan törvénytelen lenne is. 13 ״Confirmatio electionis est concessio tituli seu hiris in iv in officio ecclesiastico a competente Superiore facta ei cui. per electionem legitimam, itis ad rem acquisitum fuerit”; CONTE A CORONATA. M.. Institutiones imis canonici ad nsmn utriusqic cleri ct scholannn. Taurini 1943.1. 286. 14 CCEO 182. kan. 1. §. 15 Vö.: WOJNAR, The Participation. 60-73. 16 (U(EK, I.. Aggiunte alVindice analitico det Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, in Orientalia Christiana Periodica 60 (1994) 635.
