Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
és igaz emberről. Boldog emlékű VI. Pál pápa irt alá ilyen értelmű nyilatkozatokat a kopt ortodoxok pápájával és pátriárkájával, III. Shenouda őszentségével, az antiochiai szír orto- doxok pátriárkájával III. Jacoub őszentségével. És magam is írhattam alá ilyen krisztológiai közös nyilatkozatot és levonhattam következtetéseit: a Shenouda pápával va- ló dialógus folytatására, és a lelkipásztori együttműködésre vonatkozóan, I. Mar Ignazio Zakka Iwas antiochiai szír pátriárkával. Az etiópiai egyház tiszteletreméltó pátriárkájával, Abuna Paulos-szal, aki 1993. július 11-én látogatott meg Rómában, hangsúlyoztuk az egy- házaink között meglévő mélységes közösséget: ״Közösen valljuk az apostoloktól kapott hi- tét, birtokoljuk ugyanazokat a szentségeket és az apostoli jogfolytonosságban gyökerező szolgálatot... Ma megállapíthatjuk, hogy Krisztusra vonatkozóan ugyanaz a hitünk, bár hosszú időn át ez volt megoszlásunk oka.” (62. p.) És hozzátenném, hogy I. Karekine Sarkissian örmény katolikosz pátriárka őszentsé- gével 1996. december 13-án írtak alá egy közös nyilatkozatot Rómában a Szentatyával. A protestáns egyházakkal, pontosabban ״egyház jellegű közösségekkel” kapcsolat- ban az UR kiemeli szintén a pozitívumokat. így a 21. pontban:- A Szentírás szeretete, tisztelete, kultúra.- A Szentlélek segítségül hívása. A 22. pontban szentségi életükkel kapcsolatban: ״Amikor Urunk rendelése szerint szabályszerűen szolgáltatják ki és kellő lelki felkészültséggel fogadják a keresztség szentsé- gét, általa igazán beleépül az ember a keresztre feszített és megdicsőült Krisztus testébe és újjászületik az isteni életben való részesedése...” Ugyanakkor megállapítja: ״A keresztség célja (tehát) az, hogy a hitet teljességében valljuk, hogy teljesen belétestesüljünk az üdvösség intézményébe, amiként ezt maga Krisz- tus akarta, végül pedig, hogy tökéletesen beléoltódjunk az eucharisztikus közösségbe. A tő- lünk különvált egyházi közösségeknek nincsen meg velünk a keresztségből folyó teljes egy- ségük. Hitünk szerint nem őrizték meg sértetlenül - főleg az egyházi rend szentségének hí- ján - az Eucharisztia misztériumának teljes gazdagságát.” (22. pont) A két Ökumenikus Direktórium számtalan konkrét következtetést vont le ezekből az elvekből. Az ״Ut unum sint” is elismeri, hogy ״Az ökumenikus mozgalom épp a reformá- ció egyházaiban és közösségeiben indult el.” (65. p.) A már megkezdődött teológiai dialógusról ezt írja: ״A dialógus termékenynek bizo- nyúlt és ígéretes. A zsinati nyilatkozat által javasolt témák a dialógusban már előkerültek vagy rövidesen szóba fognak kerülni. A különböző kétoldalú dialógusok dicséretre méltó odaadással olyan kérdések közé koncentrálódtak, mint a keresztség, az Eucharisztia, a föl- szentelt papság, az Egyház tekintélye és szentségi jellege, az apostoli folytonosság. Körvo- nalazódtak a megoldás távlatai, és megértettük, hogy bizonyos témákat mennyivel mélyeb- ben kell áttekintenünk.” (69. p.) AIII. évezred kezdetére felkészítő apostoli levelében (Tertio Millennio Adveniente) is kiemeli a Szentatya, mint lényeges összekötő kapcsot: a vértanúk tanúságtételét, az em- béri méltóság közös védelmét stb. Willebrands bíboros idézett előadásában ezt írja: ״Mindebből következik, hogy az Is- tennel való kommunio szempontjából, amit Krisztus Lelke hozott létre - s ami az egyházi kommunio lényegi tengelyét alkotja - bizonyos közösségeket lehet egyházi közösségeknek nevezni, anélkül, hogy egyházak lennének, (vagyis autentikus Eucharisztiájuk lenne) és anélkül, hogy létrehoznák a horizontális kommunio kapcsolatát a katolikus Egyházzal.” (La Doc. Cath. 1988. n. 1. 41. lap) 50