Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
Jánosnál, a szinoptikusoknál is világos, hogy az új Templom, amit nem emberkéz épí- tett: magának Jézusnak megdicsőült Teste. (Vö.: Jn 2,21-22 stb.) Ez azt jelenti, hogy Jézus meghirdeti a régi kultusz végét, vagyis a régi népét, és az üdvösség régi rendjéét; megígér egy új kultuszt, tökéletesebbet, aminek központja saját megdicsőült Teste lesz. Mi következik mindezekből? A szent Euchkarisztia megalapítása szenvedése előestéjén nem tekinthető egy izo- Iáit, akármilyen kultikus akciónak. Ez pecsételi meg egy paktum által az Új Nép konkrét megalapítását, amely nép Is- tennel való új szövetségben lesz új néppé. Az eucharisztikus esemény által Jézus bevonja tanítványait az ő Istennel való kapcso- latába, és integrálja őket egyetemes (katolikus) küldetésébe. Tanítványai új ״néppé” válnak Jézus Testével és Vérével való kommunió által, ami ugyanakkor Istennel való kommunió is. Az egyház egyetlensége és egysége már itt van csírájában. A számtalan celebráció, ami által az Eucharisztia jelenvalóvá válik térben és időben, jelzi az egyetlen test sokféle- ségét. Magától értetődő, hogy ez a sok celebráció nem autonóm, független egyik a másik- tói: ez mindig ugyanannak az egyetlen Misztériumnak a jelenléte, - és semmi más. Ezek után nézzük meg, hogy látja a katolikus Egyház a Zsinaton és azóta a maga helyzetét és kapcsolatát más egyházakkal és egyházjellegű közösségekkel? Willebrands bíboros tartott egy előadást 1987. május 5-én az USA-ban ezzel a cím- mel: ״La signification de »subsistit in« dans 1’ ecclésiologie de communion.” Ebben elmondja a Lumen Gentium kialakulása körülményeit, a vitákat stb. A Lumen Gentium végül is így fogalmazott: ״Ez Krisztusnak egyetlen Egyháza. Egynek, szentnek, ka- tolikusnak és apostolinak valljuk a Hiszekegyben. Üdvözítőnk, feltámadása után Péternek adta át, hogy pásztora legyen (vö.: Jn 21,17) és őrá meg a többi apostolra bízta, hogy terjesz- szék és hagyományozzák azt (vö.: Mt 28,18 sk). Ez az Egyház ebben a világban mint alkot- mányos és rendezett társaság, a katolikus Egyházban áll fenn (subsistit in), vagyis Péter utó- da meg a vele közösségben élő püspökök által hagyományozott Egyházban, bár szervezetén kívül is megtalálható a megszentelődés sok eszköze és sok igazság; ezek, mint Krisztus egy- házának tulajdonát képező adományok, a katolikus egység ösztönzői.” (L.G. 8. p.) Tulajdonképpen, ami ebben megfogalmazódott a Zsinaton, azt az Egyház a gyakor- latában, életében eddig is hirdette, teória nélkül. Vegyük a keleti, ortodox egyházakat. A nyugati tradíció századok óta implicite val- lctta, hogy Isten egyháza túllépi a Rómával egységben lévő katolikus Egyház határait. Csak nem csinált belőle teóriát. Ugyanis a katolikus Egyház a szakadás óta nem szűnt meg úgy tekinteni a keleti keresztény közösségeket, mint autentikus Egyházakat. Ha az akkori szóhasználattal élve azt mondta is, hogy ezek az Egyházak elszakadtak tőle, ״dissidentes”, de ebben azért már jelen van az a gondolat is, hogy vannak valódi egyhá- zak a katolikus Egyházzal való kapcsolaton kívül is. Pl. a görögök és latinok unióját rög- zítő dokumentum a Firenzei Zsinaton 1439-ben ezt írja: ״Az egek örvendjenek és a föld ujjongjon! Mert a fal, ami elválasztotta Nyugat és Kelet Egyházait, ledőlt, a béke és az egyetértés helyreállt.” (Card. Willebrands i. m. 37. lap. La Documentation Catholique, 1988, No 1.) Vagyis Isten Egyháza két részre lett osztva. De a megosztás nem volt olyan mélysé- gű, hogy érintette volna az egységet Krisztusban, a szeretet és a béke egységét. E tradíció alapján azt mondani, hogy Isten Egyháza és a katolikus Egyház stricte ugyanaz, nem veszi figyelembe azt a tanítást, amit az Egyház e tényekkel tanúsított. Azt 48
