Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
Mikor a Zsinat ezt a döntést hozta, majdnem egy időben ülésezett Montrealban az Ökumenikus Konferencia 1963-ban. Ott erősen bírálták a ״Scriptura sola” princípiumát, mint illuzórikus valamit. Kiemelték inkább az írás és a Tradíció kapcsolatának élőbb fogai- mát, és ezt mondták: ״Mondhatjuk, hogy mint keresztények az Evangélium Tradíciója állal fia paradosis du Kerygma) létezünk, amit az írás tanúsít, ami átadatik az Egyházban, s ál- tala a Szentlélek hatalma.” (Montreal, section 2, n 45-46. Idézve: La Documentation Catholique. 1979. 1027. lap.) Tovább vizsgálva Kocsis Elemér értelmezését, érinti az interkommunio kérdését is. Kijelenti, hogy ״Tévút volt a sákramentum értelmezésében az az elképzelés, hogy az úrva- csora az egység, az igazi tanítás, a ״doctrina orthodoxa” kifejezésének a sákramentuma. Ez az értelmezés kizárja a közösséget más felekezetek tagjaival, akik hozzánk hasonlóan hisz- nek Krisztusban, kizárja a világot az úrvacsora áldásából. Viszont ez az értelmezés, amely szerint az úrvacsora a szolgálat sákramentuma, magában foglalja Krisztus más egyházak- ban élő népe felelősségét és a világ iránti felelősséget is.” (I. m. 241. lap.) Ebből eredően buzdít az interkommunióra. Az Egyházról kijelenti, hogy ״egy, mert Istennek egy népe, Krisztusnak egy teste van... Közelebbről nézve a bibliai teljes kijelentés alapján megállapíthatjuk, hogy az egyház egysége Krisztusban, a főben adva van.” (i. m. 246. 1.) ״Ez az igazi egység azonban elsőrendben nem szervezeti egységben nyilvánul meg, hanem a hitvallás, bizonyságtétel és szolgálat közösségében.” (i. m. 247.1.) Az Egyház katolikus voltáról Karl Barth kijelentését idézi: ״A keresztyén egyház az egész történelmen keresztül azonos önmagával. Nem változhatik meg a maga lényegében. Különféle formák létezhetnek a sokféle egyházban. S minden egyház tele van erőtlenség- gél, fonáksággal és tévedéssel. De nincsenek lényegszerűen különböző egyházak. Mert el- lentétük csakis az igaz és hamis egyház ellentéte lehetne. Jó lesz, ha ezt az ellentétet nem keverjük bele túl gyorsan és túl sokszor vitáinkba.” (Kis Dogmatika, 116,1). A látható és láthatatlan egyház kérdésében főleg a katolikus Egyház ״elbizakodott- sága és kizárólagossága ellen tiltakoztak, amely szerint egyedül a római Egyház tarthat igényt az Egyház névre” - mondja, (i. m. 253. lap). Még egy-két rövid részletet szeretnék bemutatni egy másik református dogmatika alapján: Dr. Török István: Dogmatika. Free University Press, Amsterdam 1985. Az Egyház egységéről: ״Az Egyház először is egy. Mit jelent ez az egység? Róma szerint: egy az akol, a római egyház, egy annak látható feje és pásztora: Péter jogutóda, Krisztus föl- di helytartója, a csalatkozhatatlan pápa. Akkor lesz teljes az egység, ha a szakadárok vissza- térnek az egy akolba, és elismerik a pápa főségét. Mi ezzel szemben azt valljuk: az egyház egy- sége nem vizuális, hanem spirituális. (Itt idézi az Ef. 4,4-6-ot). Ez az egység, mint az idézett versekből kitetszik: nem valami összegyházi organizációban keresendő.” (i. m. 391.1.) Az egyház katolikus és apostoli jellegéről: ״Az egyház (harmadszor) katolikus, azaz egyetemes. Mit jelent az egyház katolicitása: Róma szerint azért egyetemes, mert térbeli arányait véve, máris kiterjed csaknem az egész földre és megvan a lehetősége, hogy a föld- teke egészére kiterjedjen.” (i. m. 393.1ap.) ״Mi ezzel szemben valljuk: az egyház katolicitása nem vizuális, hanem spirituális. Ezt úgy értjük: katolikus az egyház, mert Isten igéje az egész világon, s az egész világnak szól.” (i. m. 393.) ״Annyiban apostoli az egyház, amennyiben az apostolok tanítását követi, és az após- toli küldetést, mind alkalmas, mind alkalmatlan időben vállalja. Ezért az apostoli jelleg, —-------- 45 =
