Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
akárcsak a katolicitás, egyetlen felekezet által sem sajátítható ki, viszont igazi értelmében, akarva akaratlanul valamennyi felekezet próbaköve.” (i. m. 394.1.) Van ezekben a megfogalmazásokban sok olyan állítás, amit nekünk tulajdonítanak, de amit mi nem vallunk ma. Viszont igaz, hogy pl. a katolicitás kérdésében a katolikus apó- logetika éppen a protestantizmussal szemben egyoldalúan azt emelte ki, hogy a katolikus Egyház ״mindenütt jelen van”, mint ahogy Ágoston is a donatistákkal szemben a ״pars Donati”-t állította szembe az ״egész” egyházzal. Van igazság abban, hogy a keresztség szentségével Krisztusba incorporálódunk s Krisztusnak egy teste van. A katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinaton az előbb felvetett kérdéseket a ״subsistit in” teológiájával válaszolta meg. Természetesen én itt csak egy-két magyar református teológiai véleményt ismertet- tem, de vannak egészen másféle vélemények is. Gondolok itt pl. az ún. ״Lima-dokumen- tumra”, a Dombes-i csoport teológiai kiadványaira s az ökumenikus dialógus megannyi eredményére. Mielőtt a II. Vatikáni Zsinat tanítását kifejteném témánkról, szeretnék egy rövid bib- likus bevezetést adni az egyháztan egy-két kérdéséről J. Ratzinger alapján: ״Appelés a la communion” c. könyve ״Jésus et 1’ Église” fejezetéből (17-24. lap. Fayard. 1993). Jézus nem Egyházat hirdetett kifejezett módon, hanem az ״Isten országát” (vagy a ״mennyek országát”). Az Újszövetségben 122-szer szerepel az Isten országa, 99-szer a szi- noptikusoknál, és ebből 90-szer Jézus ajkán. Innen eredt A. Loisy híressé vált megjegyzése: ״Jézus hirdette az Isten országát, s ami jött - az az Egyház.” Ugyanakkor a szövegek tárgyilagos vizsgálata azt is megmutatja, hogy nincs ellentét, szembenállás az Isten országa és az Egyház között, ha nem is azonos a kettő. A zsidó tradíció szerint az Isten országának sajátja, hogy összegyűjtse és megtisztít- sa az embereket Isten országa számára. ״Pont ellenkezőleg-jegyzi meg Joachim Jeremias - ha Jézus valóban tervbe vette a végső időt nemsokára, akkor össze kellett gyűjtenie az üdvösség idejének az Isten népét.” (J. Jeremias: Théologie du Nouveau Testament.. Cerf. Paris 1973. 215. lap.) Keresztelő János összegyűjti a végső napok közösségét, és megtisztítja azáltal, hogy ő a közeledő Messiás előhírnöke. Hasonlóképpen a qumráni közösség is összegyűjtötte az Újszövetség közösségébe eszkatológikus hitének népét. Jézus számtalan hasonlattal beszél e népről, nevezetesen a növekedés paraboláival, és a közeli eszkatológia ״hamarosan”-ját, ami jellemezte Keresztelő Jánost és Qumránt, felváltja nála a krisztológia ״már most”-ja. Jézusnál az Isten országa nem tárgy, vagy valamilyen hely, hanem Isten aktuális cselek- vése. Ezért programadó mondatát: ״Közel van az Isten országa” (Mk, 1,15) így is lehet érte- ni: Isten van közel. Innen pedig még inkább világossá válik a kapcsolat Jézussal, személyével: Ő maga az Isten közelsége. Ahol Jézus: ott az Isten országa. Ezért kell visszafordítani Loisy idézett mondását így: ״az ígéret az Isten országáról szólt, s aki eljött, az Jézus.” Ez az egye- dűli mód, hogy korrektül megértsük a paradoxont, ami ígéret és megvalósulás között feszül. Ám Jézus soha nincs egyedül. Nemde azért jött, hogy összegyűjtse, ami szétszóró- dott? (Vö.: Jn 11,52; Mt 12,30). Egész aktivitása ez: összegyűjteni Isten új népét. Két elem jól látható ebben: az egyik összetevője Isten új népének abban az értelem- ben, amit Jézus ad neki: ez az egység dinamizmusa az a tény, hogy úgy tud az egyik ember a másikhoz közeledni, ha együtt haladnak Isten felé. 46 =
