Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Ladocsi Gáspár: A milánói ariánusok és Szent Ambrus
Teológia 1997. 1-2. szám LADOCSI GÁSPÁR A milánói aiiánusok és Szent Ambrus Ambrosiust az észak-itáliai Liguria és Aemilia tartományok krisztusi korú consularisát, kormányzó székhelyén Milánóban az egyazon hitvallásban és liturgikus közösségben létezni nem akaró katolikusok és ariánusok egyetértőén püspökké választották Auxentius ariánus püspök főpapi székébe. Megkeresztelkedése után egy héttel fel is szentelték, egyes szakértők szerint (Faller, Paredi) 374. december 7-én, míg mások a valószínűsíthető dátumnak (Cam- penhausen, Delehaye, Dudden) 373. december 1-ét tartják.1 Egyházkormányzásának első tizenöt évét megterhelik az arianus viták, amelyeknek megvoltak a politikai, pasztorális és liturgikus kihatásai. Erre az állandóan hullámzó küz- delemre a pecsétet Nagy Theodosius császár 388. június 14-én kiadott rendelete ütötte, amelynek előkészítésében maga Ambrus is segítkezett.1 2 3 Milánó lelkipásztori, benne a liturgikus életét 355-ig különösebben nem tudta meg- zavarni a konstantini dinasztiától támogatott ariánus hit. Sem püspökeinek hajlamai, sem zsinatainak döntései nem engedtek az egyre növekvő befolyásnak. Constans császár alatt összeült 345. évi zsinaton - az első amelyet Milánóban megtartottnak ismerünk - négy ke- leti püspök, akik a fent említett császár Ekthesesis Makrostikhos-ával (hitszabályzó for- mula) érkeztek, és három főpap elítélését kérték. Az itáliai püspökök, csak az egyetlen nyugatiét (Sirmiumi Photinoszét) fogadták el, míg a két keletiével nem törődtek (Ankürai Markellosz és Szamoszatai Paulosz voltak). A keleti püspök-követek viszont nem óhajtót- ták elfogadni az arianizmus elítélését; mikor tőlük az atyák ezt nyomatékosan kérték, el- hagyták a zsinati ülést. A két évre rá, 347-ben megtartott zsinat figyelemreméltó eseménye, hogy miután már az ariánusok legfőbb ellensége: Athanasziosz is visszatérhetett Alexandriába, a két fi- atal ariánus püspök: Singidunumi Ursacius és a Mursai Valens - a kor jellemzése szerint vallásos érzületet nélkülöző, a hit dolgaiban járatlan ifjak (impií el imperiti adulescentes) be- fogadást nyert a zsinat atyáitól. Az ariánus befolyás Eszak-Itáliában egyre erősödött, de inkább csak politikai fóru- mon, ״császári kegyek folytán”. A nagy fordulatot és provokációt Milánóban a következő: 355. évi zsinat jelentette. Ezt a zsinatot egyébként a hányatottsorsú Liberius pápa szorgal- mazta. A nyíltan ariánusbarát Constantius császár - immár megszabadulva társcsászár test- véreitől és az usurpatoroktól -, a ״balsejtelmekre okot adó” - Vercelli Euzebiosz jellemzé- se - zsinaton megjelent.2 Császári parancsra Liberius pápát idehívták, bűnökkel megvádol1 A kétféle datálás mellett érvelő tanulmányokat ld. Dizionario Patristico e dl Antichitá Christiane 1. Marietti .147-152 ״1983 2 Codex Theodosianus XVI,5.15. 3 Hilarius, Ad Constantium 1,8. 36
