Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
retetnek ez a mértéke van bennük. Csak így érlelődnek bennük egyre szabadabb szemé- lyek, akik nem bátortalanodnak el és képesek minden kudarc után újra kezdeni, akik ké- pesek minden akadályt annak a szentháromságos szeretetneK az alapanyagává alakítani, amiben megtalálták életük értelmét. ״Jézus közöttünk” és a szentháromságos élet Amint tudjuk az agape szót arra használja az Újszövetség, hogy kifejezze azt az új ti- pusú szeretetet, amit Jézus hozott a Földre, ami a Szentháromságon belüli élet és szeretet a történelemben megvalósulva. Természetes, hogy ez a szeretet teszi lehetővé azt az egységet, amely a Szenthárom- ság pecsétjét hordja magán. Ténylegesen, amikor az evangéliumi szeretetet élik, akár an- nak legegyszerűbb szintjén - ״szeresd felebarátodat, mint önmagadat” - már kezd megva- lósulni, legalábbis kezdő szinten, a szentháromságos dinamika, mivel abban visszatükröző- dik Isten benső életének lényege: ״A Három Személy mindegyike úgy szereti a másikat, mint önmagát. Megtestesül az evangéliumi törvény: ״szeresd felebarátodat, mint önmaga- dat”; és a szeretet a Szentháromságból származó egész teremtésnek az élettörvénye” (Igino Giordani). Az egység lelkiségének egyik tipikus jellegzetessége, hogy új hangsúlyt adott Jézus azon jelenlétének, amit Mt 18,20-ban ígért: ״Ahol kelten, vagy hárman összejönnek az én ne- vemben, ott vagyok közöttük”. Amikor nyilvánvalóvá lesz köztünk ez a jelenlét a saját hatá- saival, ez egy biztos jele annak, hogy kapcsolataink szentháromságosak, mivel Isten olyan mértékben van jelen a közösségben, amilyen mértékben köztünk a szentháromságos sze- retet áramlik. Ezért visszhangozva a nagy ortodox teológus, Bulgakov véleményét, azt le- hetne mondani, hogy ez az evangéliumi szöveg a közöttünk lévő Jézusról egy kriptogranvna, egyfajta ״rejtjeles szöveg” a társadalmilag megélt Szentháromságról. Szentháromságos ״metodológia” Van egy alapvető szempont a szentháromságos kapcsolatok építésének szolgálatá- ban, amely talán másodlagosnak tűnhet, vagy úgy, mint aminek kevés köze van a társadal- mi problematikához. A meghallgatás képességéről van szó. A szeretet eme fajtájának, ami az autentikus meghallgatás, ugyancsak mélységes társadalmi jelentősége van. Többek között kifejezi a mi érdeklődésünk mértékét mások iránt (s igazi kölcsönös érdeklődés nélkül nem lehetünk ..mindnyájan egy”). Gyakran szoktunk beszélni a benső csendről, amely feltétele, hogy hallgathassunk Istenre; ritkán beszélünk arról, hogy a mélységes csend pótolhatatlanul fontos, hogy meghallgassunk má- sokat. Csak ez a csend - mondja ismételten Chiara Lubich - te zi lehetővé számunkra, hogy ״eggyé váljunk” minden emberrel, hogy míg hallgatjuk őket félretegyük gondolatainkat, kompetenciánkat, tapasztalatainkat, ízlésünket, esetleges llenvetéseinket, hogy valóban képesek legyünk befogadni azt, amit a másik kifejez. Ez egyedülálló ״módszer”, nemcsak arra, hogy mélységében felfogjuk azt, ami a másik, vagy amit a másik közölni akar, hanem a kapcsolatok minőségében is, amelyeket így létrehozhatunk. Ha aztán a másik személy
