Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség
Az 1984-es (immár hatályát vesztett) egyházközségi szabályzat óta azonban jelentős jogi változások történtek a kérdésben. Először is tisztázódtak a kérdés világi jogi összefüg- gései. Megjelent az 1990. évi IV. törvény, amelyben a magyar állami jog leszögezi azokat az elveket, melyek szerint az egyházak bizonyos szervezeti egységeit jogi személynek ismeri el. Ezen elvek közé tartozik az is, hogy az állam jogi személynek v meri el az Egyház olyan szervezeti egységét, amit az illető Egyház saját törvényei szerint gi személynek tekint״. Maga a törvény említi meg erre példaként az egyházközséget. De ez a példa nem azt jelen- ti, hogy csak az egyházközség lehet jogi személy, s nem jelenti azt sem, hogy egyházközség- nek kell lennie, hiszen az összes egyházakra vonatkozó általános kijelentésről van szó. Az általános kijelentés tartalma pedig az, hogy amit az adott egyház a saját szervezetén belül jogi személynek ismer el, azt tekinti annak az állam is, ha ez az egység önálló képviseleti szervvel rendelkezik-״. Azaz nincsen továbbra sem olyan előírás Magyarországon a világi jogban, amely szerint a Katolikus Egyháznak a plébániától különböző jogi személyeket is fenn kellene tartania ugyanarra a közösségre nézve annak érdekében, hogy maga a plébá- nia államilag elismert módon működhessen. Ilyen értelemben tehát a világi jog nem teszi szükségessé a jogi személyiség megkettőzését. A Püspöki Kar, részben a további teológiai és egyházjogi reflexió alapján, részben ezen világi jogi helyzetre tekintettel, 1992-ben döntést hozott az új szabályzatról. Altaláno- san ismert az új Egyházközségi Képviselőtestületi Szabályzat* 36 37. Ennek már a címében is feltűnik a nagy különbség mind a Serédi-féle, mind az 1984-es szöveghez képest. Azok ugyanis maguknak az egyházközségeknek a szervezeti szabályzatát adják. Az új szöveg ez- zel szemben csak az egyházközségi képviselőtestületek szabályzata kíván lenni. Ennek oka pedig az, hogy az egyházközségek mint olyanok időközben megszűntek. Másként fogalmaz- va: az egyházközségek azóta nem a plébániától különböző jogi személyek. A Képviselőtes- tületi Szabályzat bevezető rendelkezése ezzel kapcsolatban a következő kijelentést teszi: 1.1״. Az új egyetemes egyházjog plébániának magát a hívek közösségét nevezi, ezért az egyházközségről mint külön egyházjogi fogalomról már nem szükséges rendelkezni (CIC 515-518). Megállapítjuk, hogy ezentúl az egyházközség szót mint a plébánia közösségének szép, régi magyar elnevezését használjuk. A plébánia jellegéről és működéséről az egyete- mes egyházjog intézkedik (CIC 515-552). A plébánia vagy a plébániarészek (filiális egyház- községek) köpviselőtestületeiről és egyes egyéb szerveinek működéséről a jelen szabályzat (A Magyarországi Egyházközségek Képviselőtestületi Szabályzata rövidítve: MEKSz) rendel- kezik.” A döntő változás az, hogy nincs többé egyházközség mint a plébániától különböző jo- gi személy, s így mindaz, ami eddig egyházközség nevet viselt, azonos a plébániával, ami egy- ben azt is jelenti, hogy ma egyházjogilag - következésképpen, az Egyház autonómiája alap- ján a világi jog előtt is -, ami az egyházközség tulajdona, az a plébániának mint jogi személy- nek a tulajdona, ami az egyházközség működése, az a plébániának mint jogi személynek a működése stb. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy most már közvetlenül magának a plébáni- ának, nem pedig egy párhuzamos másik közösségnek kell magára öltenie azokat a közössé- gi vonásokat, amelyeket addig csupán a tőle különböző egyházközségek hordoztak. 55 1990. évi IV. törvény 13. § (2). 36 Uo. 37 A Magyarországi Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata, Budapest 1993. 18
