Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség
b. A plébániai (egyházközségi) képviselőtestületek szabályzata és működése Tanulmányozva^ Magyarországi Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzatát arra a megállapításra juthatunk, hogy benne a központi kérdés magának a képviselőtestületnek a szerepe. Mielőtt azonban ennek elemzésébe belefognánk, előre kell bocsátanunk, hogy mi- lyen természetű dokumentum ez a képviselőtestületi Szabályzat. Először is tudatosítanunk kell, hogy ezt az okmányt a Püspöki Konferencia adta ki. Ám a Püspöki Konferencia ezt a Szabályzatot egyhangú szavazással fogadta el. Ez azt jelenti, hogy olyan témáról van szó, amiben nem a Püspöki Kar az illetékes, hanem az egyes megyéspüspökök. Azonban ők kö- zösen gyakorolták feladatukat. Egyhangúlag döntöttek (455. k. 4. §), hogy a szabályozás or- szágosan egységes legyen. Ez viszont azt eredményezi, hogy a rendelkezés kevésbé szilárd, mint a püspöki karok saját jogalkotói illetékességi körébe tartozó normák. A mai egyházjog szerint ugyanis a Püspöki Konferenciának kétharmados többséggel van joga általános határozatot (decretum generale), állandó normát hozni, szabályt alkot- ni, mégpedig csakis olyan kérdésekben, melyeket a jog vagy a Szentszék kifejezetten rábíz. Ezekben a témákban elfogadott szabályait fel kell terjesztenie az Apostoli Szentszékhez. Ha a szentszéki felülvizsgálat megtörtént, akkor lehet e szabályokat kihirdetni (455. k. 1-2. §). Ezután azonban kötelező erővel rendelkeznek azoknak a püspököknek a számára is, akik ellenük szavaztak. Az ilyen normát egy püspök nem változtathatja meg egyházmegyéje szá- mára. Azokban a témákban viszont, amelyek az egyes püspökökre tartoznak, a Konferen- cia csak egyhangúan dönthet; az így elfogadott szabályokat nem szükséges Rómába felter- jeszteni felülvizsgálatra, viszont később tőlük minden egyes püspök részben vagy egészben eltérő normákat adhat ki a saját egyházmegyéje számára. A vizsgált dokumentum - mint láttuk - nem az Apostoli Szentszék felülvizsgálatával jött létre, egy-egy püspök a saját egyházmegyéjében - ha lelkipásztori szempontból szűk- ségét látja - egyes pontokban vagy globálisan is rendelkezhet tőle eltérően. Nincs tudomá- sunk arról, hogy jelenleg egyházmegyénként különösebb eltérések lennének a képviselő- testületi szabályok terén, de a lehetőségre fel kell hívnunk a figyelmet. Tehát, ha egy püs- pök valamilyen szabályt másképp határozna meg, mint ahogy ebben a Szabályzatban le van fektetve, nem lehetne azt mondani, hogy megsért egy magasabb jogszabályt. Ezek után vizsgáljuk meg ennek a Szabályzatnak a tartalmát. A képviselőtestületről van benne szó. Ennek funkcióit igyekszik a Szabályzat az egyetemes egyházjog szerinti tes- tületekével párhuzamba hozni. Kijelenti, hogy a képviselőtestület két testületnek a felada- tát látja el. Egyrészt betölti a plébániai pasztorális tanács (536. k.) szerepét, másrészt ellát- ja a plébániai gazdasági tanács (537. k.) feladatát is-w. Erről a két tanácsról maga az Egyházi Törvénykönyv rendelkezik. Lényegében meg- határozza, hogy mi a feladatuk, elmondja, hogy a megyéspüspök illetékes szabályzatuk ki- adására, és kimondja, hogy a gazdasági tanács megalakítása minden plébánián kötelező, a pasztorális tanácsé viszont csak akkor, ha a megyéspüspök a papi szenátus meghallgatása után jónak látja. Az egységes szabályzat ténye hazánkban azt jelzi, hogy Magyarország ősz- szes püspökei úgy látták jónak, hogy minden plébánián legyen plébániai pasztorális tanács is, ami azonos az egyházközségi képviselőtestülettel. 38 38 A Magyarországi Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata 2.1. (,Az egyházközségi képviselőtestület a plébánia vagy az eddig is külön képviselőtestülettel rendelkező plebániarész /egyházközség, filális egyházközség/ tanácsa az, amely - megfelelő szervei útján - betölti a plébániai pasztorális tanács és a plébániai gazdasági tanács feladatait, amit az egyetemes egyházjog ajánl, illetve előír /CIC 536-537/). 19
