Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Vanyó László: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján
kori törvénykezésről, illetve annak forrásairól je- lentek meg, de mégis elsősorban az ezen a terű- létén végzett kutatómunkáját kell kiemelni, (vö. ״Szent István törvényeit tartalmazó kódexek” in Magyar Könyvszemle 94 (1978) 225-254. ״Az első ún. esztergomi zsinati határozatok keletkezésé- nek problémái” in Act a Universitatis Szegecliensis de Attila József nominatae. Acta Historica 83 (1986) 23-30. ״Szent László-kori zsinati határo- zatok keletkezéstörténete” Uo. 96 (1992) 4-7. etc.) A most vizsgált mű eredetileg kandidátusi disszertációnak készült, és ezt alakította át a szerző a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár számára. Sajnos a szándékolt átalakítás nem lett teljes, hiszen a Kálmán-kori törvényalkotásról szóló fejezet a szerző halála miatt nem készült el. Ennek ellenére a mű a maga nemében egyedül- álló, mivel első fejezetében (7-44. old.) alapos át- tekintést nyújt az európai jogfejlődésről, amely- nek kapcsán kitér a kánonjogi gyűjteményekre is, és csak ezután tér át a magyarországi jogalko- tás tárgyalására. A szerző az előszóban kifejezi, hogy a részletes jegyzetapparátusról le kellett mondani az olvashatóság kedvéért, és csak a leg- lényegesebb forrás és irodalmi utalások kerültek be a lábjegyzetbe. Ez bizonyos szempontból elfőgadható, több helyen azonban következetlenség mutatkozik ezekben a jegyzetekben, nevezete- sen nem érthető, hogy egyes művek kritikai ki- adásának megemlítése miért maradt el, amikor ezeket általában jelöli a jegyzetben. Hiányolom Závodszky Levente észrevételeinek megjelenítő- sét, amit több tanulmányában is használ a szerző, itt azonban nem került be sem a jegyzetanyagba, sem pedig a megemlített auktorok közé, holott az I. Esztergomi Zsinat datálásánál Závodszky kutatási eredményei alapvetőek, viszont Pauler Gyula véleménye már többszörösen cáfolást nyert, nem szükséges tehát kilátásba helyezni megcáfolását (104. old.), ezt többek között maga a szerző is megtette már az I. Esztergomi Zsinat- tál foglalkozó tanulmányában. Összefoglalóan azonban azt kell mondanunk, hogy az említett hiányosságok jellegüknél fogva olyanok, ame- lyek áthidalhatóak lettek volna egy alapos utóla- gos ellenőrzéssel. Ettől sajnos maga a sors fősz- jotta meg a szerzőt. A harmincnyolc oldalas jog- történeti háttér illetve István és László törvénye- inek a különböző szövegtanukat és forrásokat fi- gyelembevevő elemzése azonban minden bi- zonnyal alapművé teszik Jánosi könyvét az elkö- vetkezendőkben. Szuromi Szabolcs Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján. Szent Jeromos Bibliatársulat. Budapest 1997. 1386. old. Az utóbbi évtizedekben számos Szentírás-for- dítás látott napvilágot, amelyek mind a Biblia után megnyilvánuló érdeklődésnek tettek eleget. A katolikus Biblia-fordítások mindig ki vannak téve a sajátos konfrontációnak, főleg ami az Ó- szövetség fordítását illeti, nevezetesen: mennyire harmonizálhatnak a liturgikus szövegekkel. A li- turgikus reform óta állandóan lebegő probléma: a liturgikus szövegeket alakítsuk-e az új fordítá- sokhoz, vagy a Biblia szövegét ״modernizáljuk”. A modern Biblia-fordítások - az Ószövetség sző- vegénél - magától értetődően a kanonizált héber szöveget veszik alapul, a ״textus massoreticus”-t, ugyanakkor ezt a számos helyen reménytelenül romlott, érthetetlen szöveget a Septuaginta alap- ján korrigálják. A kereszténység nem a ״textus massoreticus”-t kanonizálta, hanem a Septua- gintát, az Ószövetség görög fordítását. A latin kereszténység teológiai és liturgikus gondolko- dásmódját részben a Septuaginta, részben az Ólatin (Vetus Latina) fordítás, de főleg a Vulgata befolyásolta. Ma több évtizedes erőfeszítés után sikerült rekonstruálni a Vetus Latina-t, és a Vulgata szövegéből kiszűrni a Biblia Hieronymi- ana-t, azaz a Szent Jeromos által kijavított Vetus Latina-t. VI. Pál pápa alatt történt az ún. Neo- vulgata kiadása, amely Szent Jeromos elvei alap- ján, az Ószövetség héber szövege alapján javítót- ta a régi Vulgata kiadások szövegét. A katolikus liturgia legősibb szövegei a Vetus Latina és a Vulgata verzióját tükrözik. A Szent JeromosBib- liatársulat jó nyomon jár, ha ki nem mondva programjára tűzte: a Neovulgata alapján ad ki egy egységes Biblia-fordítást. Ezzel részben kö- veti a SZÍT harmincas években kiadott öt köte- tes Szentírását, amely szintén Káldi György sző- vegét vette alapul, de amely szintén sok helyen a textus massoreticus alapján ״javította” a szőve- get. A ״javította”, azért kerül idézőjelbe, mert ez ma már nem felel meg a modern kutatások által támasztott kritériumoknak, amelyek relatív sző- vegtani önállóságot tulajdonítanak az Ószövet79
