Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Andorka Eszter: Veöreös Imre: Az újszövetség színgazdagsága
VEÖREÖS IMRE Az újszövetség színgazdagsága ״Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra: perzselő vágyat kelteni a jóra, azért jöttem. ” (Weöres Sándor: Kísértés a jóra) ״Nem tudok dűlőre jutni a bibliaolvasással. A történetek egy részét, úgy érzem, már ismerem, nem mond újat, a többi meg túlságosan zavaros.” ״Annyi ellentmondás van a Szentírásban, hogy csak elbizonytalanít a hitben, ha olvasom.” Sokszor találkozunk ezekkel a gondokkal. Éppen a legműveltebb, legigényesebb emberek- nek, akik hozzászoktak, hogy tájékozódjanak, se- gédleteket keressenek, és maguk találják meg a válaszokat, nekik nehéz továbbsegítő olvasniva- lót adni. Kevés olyan Bibliával foglalkozó köny- vünk van, amit pirulás, vagy további szakkönyvek mellékelése nélkül egy művelt laikus, egy felnőtt keresztény értelmiségi kezébe adhatnánk. Bőven van gügyögés. Bőven van defenzív könyv, amely elszántan védelmezi - mintha az rászorulna - a Szentírást a gonosz kritikusoktól. Vannak aztán jó szakkönyvek résztémákban, minőségi kom- mentárok. Ezek azonban akkor válnak érthető- ékké és megragadókká, ha valaki már rendelke- zik egy összképpel, el tudják valahol helyezni az új információkat. É kettő közt, a magas színvo- nalú, de laikusoknak is érthető művek terén mu- tatkozik az a hiány, amelynek betöltésére Veö- reös Imre kísérletet tett könyvével. Nem volt könnyű dolga. Az ugyanis, hogy a tudományos próza gyakran olvashatatlanságával, bennfenteskedésével tüntet, általános probléma. Sőt, az elvárások olyanok, hogy tudományos kér- désekről életszerűen, közérthetően és szépen ír- ni nagy gondolkodásbeli önállóságot és roppant szellemi teljesítményt igényel. A tudományok ugyanis annyira kevéssé érzik feladatuknak a la- ikus világgal való kapcsolatot, hogy sokszor na- gyobb szellemi teljesítményt jelent egy tétel átül- tetése nem szakmai nyelvre, mint megalkotása és kimondása egy-egy tudományterület zsargonjá- ban. Minden tudományban nagy gond ez a szétsza- kadottság, hiszen, mint sokszor mondjuk, azt tudjuk csak igazán, amit el tudunk mondani. A teológiában, amely alapvetően a közvetítés, a szövegekkel, emberekkel és Istennel való kom- munikáció tudománya lenne, százszor nagyobb gond ez, mint másutt. Ha a teológia kommuni- kálhatatlanná, a végsőkig érthetetlenné lesz, ak- kor már nem is teológia. Veöreös Imre könyve, Az Újszövetség színgaz- dagsága, reményt ébreszthet bennünk, teológu- sokban, tudományunk életképességét, létjogo- sultságát illetően. Lendületes, izgalmas szöveg, az egyes iratok hátterének eleven leírásával és költői szépségű, mélyen biblikus metaforákkal. A szakirodalom javán tájékozódik, de nem fedik el hivatkozás- és utalástömegek a gondolatme- neteit. Egyértelműen újszövetséges munka, amely sorraveszi és értelmezi az egyes iratokat, mégis, ha egy bibliai gondolat megértéséhez erre van szükség, mer rálépni a dogmatika vagy a gya- korlati teológia területeire is. Sőt: Veöreös Imré- nek van bátorsága személyesnek lenni, megírni- tatni azt a meleg szeretetet, ami őt tárgyához fű- zi. Ezért tudja kikerülni a Biblia görcsös védel- mezősének csapdáját: éppen azokon a pontokon, ahol azt hihetnénk, elrabolt tőlünk valamit a kri- tika, a történetkritikai szemlélet, csodálkozha- tunk rá a szerző vallomásaira egy, a kritika által gazdagabbá lett hitről. Eme érzékeny pontok, egyházainkban sok- szór kínosan került témák közül leghangsúlyo- sabb az Újszövetség könyveinek sokfélesége, számos ellentmondása. Mennyi kételyt szül ez a bibliaolvasókban! Veöreös Imrénél a kínos téma örömteli üzenetté alakul: az Újszövetség sokszí- nű, színekben gazdag. Isten nem egyformaságot akar, nem pontosan azonos hittételeket valló ta- núkra bízta üzenetét, hanem olyanokra, akik bár tanításuk, véleményük sokszorosan eltérő, össze- tartoznak a Krisztusban való hit által. Remény ez számunkra, akik sokféle felekezet tagjaiként olyan fájdalmasan éljük át a különbözőségein- két. Ami hiányzik a könyvből - bevallottan, vállal- tan -, az a találkozás a kortárs írásmagyarázat új irányzataival. Nem találkozunk a recepciótörté- nettel, tehát azzal a kutatási iránnyal, amely egy—— 77 KÖ NYVSZEMLE
