Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség

jénél fogva különleges küldetést kap (762. k.). Ugyanakkor tanítani megfelelő megbízás bir- tokában az egyházmegyében más is képes. Mégis, pl. az Egyházi Törvénykönyvben azt olvas- suk, hogy az isteni ige hirdetését a Krisztus-hívőknek joguk van papoktól kérni, vagy papok szájából hallgatni, arra törekedni, hogy azt lehetőleg papoktól hallják (vö. uo.). Ehhez nyil- ván azért fűződik joga a hívőknek, mert a pap által mondott prédikáció valamilyen sajátos többletet tartalmaz. Ez még akkor is így van, ha ezt a hallgató első hallásra nem veszi észre, akkor is, ha egy rátermett, fel nem szentelt személy nagyon vonzóan, érdekesen, tartalmasán tud beszélni. Mindebből láthatjuk, milyen sok mindent jelenthet a sajátos szentségi fokozat- nak megfelelő küldetés. Nagy teológiai és emberi érzékenységet kíván annak megtalálása, hogy ki-ki a maga módján, hogyan veheti ki a részét - mondjuk egy plébánián belül — az Egy- ház közösségi tevékenységében.

A plébániának ez a differenciáltabb fogalma nem tévesztendő össze a részegyház fo- galmával. Tehát bármennyire is hasonlatosak a plébánia funkciói és feladatai magának az Egyháznak a funkcióihoz, mégsem mondhatjuk, hogy a plébánia részegyház. Éppezért nem mondhatjuk a szó szakkifejezési értelmében azt sem, hogy a plébánia helyi Egyház, hanem azt mondhatjuk, hogy az ״egyházmegye része”. Egészen pontosan így áll ez a Codexben is. Miért nem nevezhetjük a plébániát a szó teljes értelmében Egyháznak? - Azért nem, mert hiányzik belőle valami, ami az ekkleziológiai teljességhez szükséges. Ez pedig a szentségi tel- jesség. A plébánia saját pásztora nem püspök, hanem a püspök által megbízott pap. Az ekkleziológiai teljesség akkor áll fenn, ha megvan a mind a hét szentségből álló teljes szent- ségi struktúra, benne a püspöki ordóval. Ez nem azt jelenti, hogy a püspökkel közösségben lévő plébánián nem valósul meg a teljes szentségi élet, hanem azt, hogy ez nem önállóan, füg- getlenül történik. Tehát az Egyház elnevezés ebben a szakkifejezési értelemben az egyetemes Egyházon kívül a részegyházakra (egyházmegyékre, illetve az annak megfelelő szintű közös- ségekre) illik. Arra is fel kell figyelnünk, hogy a Zsinat és az egyházjog a részegyház esetében is közösségről beszél (CD 11; 369. k., 381. k. 2. §). Tehát nemcsak a plébánia a hívők közös- sége, hanem az egyházmegye is, de ez utóbbi élén saját pásztorként püspök áll (vö. 369. k.)~\ Az egyházmegye egyháztani teljessége abban ragadható meg, hogy saját pásztorként püspök irányítja, mégpedig áldozópapokból álló presbyterium (az egyházmegyében működő papok összessége23 24) segítségével, az evangélium és az Eucharisztia révén a Szentiélekben egybe- gyűjtve Isten népének a püspökre bízott részét (uo.). Ebben a teológiai összefüggésben az Eucharisztia tartós és autonóm jelenléte és a püspöki rend mintegy kölcsönösen feltételezik egymást25. A püspökre való rábízottság egyben az egyetemes Egyház közösségébe való be- kapcsolódást, a püspök törvényes kinevezésének tényét is magában foglalja26. A plébánia vi- szont csupán az egyházmegyének egy része. Vezetését a megyéspüspök felügyelete alatt vég- zi a lelkipásztor (374. k. 1. §, 515. k. 1. §).

23 Vö. GHIRLANDA, G.. Chiesa particolare (Ecclesia particularis), in Nuovo Dizionario di Diritto Canonico, a cura di Corral C. - De Paolis V - Ghirlanda G., Cinisello Balsamo 1993,170-172.

24 Vö. pl. CATTANEO, A., II presbiterit) della Chiesa particolare. Questioni canonistiche ed ccclcsiologiche nei documenti de! magistero e nel dibatlito postconciliare (Ateneo Romano della santa croce, monografie giuridiche 8). Milano 1995; ERDŐ. P. - GARCÍA MARTÍN, J., La missione come principio oiganizzativo della Chiesa - Un aspetto particolare: Ia missione dei presbiteri e dei vescovi, in Periodica 84 (1995 ) 434-441.

25 ERDŐ P, Conseguenze canoniche di una ecclesiologia eucaristica, in Periodica 83 (1994) 297-303; magyarul: UA.. Eucharisztikus egyháztan jogi következményekkel, in Teológus az Egyházban. Emlékkönyv Gál Ferenc UO. születés- napja alkalmából, szerk. FILA B. - ERDŐ P. (Studia Theologica Budapestinensia 12) Budapest 1995, 352-357.

26 Vö. ARRIETA. J. 1״ Comcntario a! c. 369, in Comentario exegético al Código de Derecho Canónico, ed. MARZOA, A. - MIRAS, J. - Rodríguez-Ocana, Pamplona 1996. II. 685-686.

= 15